Kultúrtörténeti szenzáció: lappangó Csontváry került elő
A most előkerült mű: Csontváry Kosztka Tivadar traui ciklusának ötödik darabja. Csontváry saját kezűleg összeállított kiállítási katalógusaiból tudjuk, hogy 1899-ben és 1900-ban a dalmát kisvárosban, Trauban (ma Trogir) öt festményt készített, de ez idáig az öt képből csak négy volt ismert. Az ötödik festmény most egy magángyűjteményből került elő.
Többhónapos kutatómunka eredményeként a Virág Judit Galéria derítette fel a kép rejtélyes történetét, s tisztázott jó néhány, a Csontváry életművet feldolgozó monográfiákban szereplő tévedést. A „Traui tájkép naplemente idején” című kép a galéria decemberi aukcióján kerül kalapács alá, áll a galéria közleményében.
A festmény több mint száz évig rejtve maradt a nagyközönség előtt. Idén nyáron egy ismeretlen magángyűjtő kereste meg a galériát azzal, hogy értékesíteni szeretne egy évtizedek óta, a családja birtokában lévő Csontváry művet, amely az ismert monográfiákban nem szerepel, de közvetlenül a Kosztka családtól került birtokukba.
„A festmény megpillantása villámcsapás-szerű volt” – írja le Virág Judit és Törő István a festménnyel történt első találkozást a remekműről készült kiadványban – „Az a ritka és kivételes pillanat, amikor különösebb információnk ugyan nincs a műről, de kétséget kizáróan érezzük, hogy a festmény körül szikrázik a levegő, és tudjuk, hogy egy fantasztikus és hiteles alkotást tartunk a kezünkben.”
A kép hátoldalán szereplő felirat szerint a művész nővére, Kosztka Irén 1922-ben ajándékozta a festményt Geist Gáspárnak, a csákói kastély tulajdonosának, aki a magyar lósport kiemelkedő képviselője volt, és emellett éles szemű, kiváló érzékkel megáldott műgyűjtő.
„Egy kis képecskét, amely egy tengerparti dalmát várost ábrázolt a lenyugvó nap, a felkelő hold és a part menti lámpák fényében tartott meg Irén néni magának. Ezt a képet ajándékozta nekem, mondván, hogy jobb kezekbe az nem kerülhet, mert Ő már öreg, családtagjai pedig úgysem becsülnék meg a képet” – meséli Geist Gáspár a Kosztka Irénnel történt drámai találkozásról.
A festmény készültének pontos helye jól beazonosítható, hiszen Csontváry topografikus hűséggel festette meg a helyszínt. A századforduló tengerpartja szinte alig változott. A kép külön érdekessége, hogy a Holdvilágos éj Trauban című festmény párja, ha a két képet egymás mellé tesszük, jól érzékelhető, hogy a festői kisvárost körpanoráma-szerűen ábrázolják. Csontváry a kisváros hídfőjénél állva megfestette az eléje táruló látványt – az óvárost és a zárdát –, majd festőállványát 180 fokkal megfordítva, a híd másik oldalán lévő partszakaszt.
Az életművel foglalkozó kutatók évtizedeken át keresték a lappangó festményt, és hogy a közelében jártak, azt az bizonyítja, hogy adatai búvópatakként felbukkantak a monográfiákban. Igaz, hogy a művészettörténészek tévesen szerepeltették a tulajdonosok nevét, a kép méretét, és a címét pedig más festményhez rendelték hozzá. A remekmű végig szemünk előtt és a kezünk ügyében volt, de mégis egy évszázadon keresztül rejtőzködve maradt.
A mű története 1922-től napjainkig pontosan nyomon követhető. A festmény Geist Gáspár tulajdonában volt 1922-től 1972-ben bekövetkezett haláláig, közben 1951-ben letétbe került a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárába. 1972-től 1990-ig Geist Gáspár unokahúga, illetve az ő örököseinek birtokában volt, 1990-től pedig magángyűjteményben.
Az aukciós eladási rekordokat Csontváry Kosztka Tivadar és Munkácsy Mihály művei tartják. Az elmúlt évtizedben mindössze három alkalommal került kalapács alá Csontváry kép, ez lesz most negyedik.
A 80 millió forintos kikiáltási ára rekordnak számít, 130 –240 millió forintos becsértéke pedig a legmagasabb a magyar árverések történetében.
