Köröndi időutazás
Nekem már attól jókedvem lesz, ha nem tüntetési okokból zárják le az Andrássy utat, hanem, mondjuk, kulturálisból. Van erre is példa elég, nem mondom, csak az arányokkal nem vagyok elégedett.
Nekem már attól jókedvem lesz, ha nem tüntetési okokból zárják le az Andrássy utat, hanem, mondjuk, kulturálisból. Van erre is példa elég, nem mondom, csak az arányokkal nem vagyok elégedett.
Most a hétvégén például egy remek fotókiállítás állotta útját az autósoknak (nem mindenki örült ennek felhőtlenül, mert hát a Dózsa György út is lezáródott ugyanakkor, meg a Hősök tere – koncert koncert hátán, tudják, a végén a Kmetty utcából is afféle főútvonal lett kis időre), még a dizájnja is meg volt tervezve gondosan, középen a teret egy sokszögű tárló foglalta el, őket az úttesten nagyobb, a füvön kisebb tablók egészítették ki. A hangszórókból húsz év előtti zenék szóltak, a képaláírások meg mindazokat eligazították gondosan, akiknek a képeken látható események már a történelmet jelentik.
De nekünk, akik részesei voltunk az eseményeknek, nekünk is szolgált elég meglepetéssel a tárlat. Hogy tényleg, ennyi minden történt volna nyolcvankilencben: merthogy itt nemcsak a hazai eseményekről volt szó, hanem – miként a kiállítás címe utalt is rá – bejártuk az egész Földet egy húsz év előtti képzeletbeli utazáson.
A tárlatot vasárnap éjjel lebontották, az autóké lett megint az Andrássy: ajánlani tehát már csak azt tudom azoknak, akik lemaradtak róla, hogy húsz év múlva legyenek éberebbek.
