Kondor hiteles rajzot próbált adni az országról
Kondor Vilmos krimije, az 1936-ban játszódó Budapest noir szép sikereket ér el. Lelkesült kritikák fogadják, dicsérik hitelességéért, külföldön készülnek kiadni, és elkelt a megfilmesítés joga.
Én – sajnos – nem tudok az ünneplők seregeihez csatlakozni. Igaz, a regény fordulatos, olvasójának kikapcsolódást hoz, és a szövegben felbukkan néhány szellemdús ötlet is. Ám nincs a történet végiggondolva. Egy kereszténynek született, de tévesen kikeresztelkedett zsidóként említett gazdag kereskedő világlátott, Párizsban évekig egyedül élő lánya beleszeret egy rabbi fiába, aki Amerikába távozik. Ekkor a parasztlányoknak kitalált olcsó trükkel egy pesti apacs ráveszi az egyedül maradt terhes lányt, hogy prostituáltnak álljon. Az útravalóért úri hetéra lesz, akiről vérforraló-bukszanyitogató képeket a titkos kommunista titkos fotós készít. A nácikkal is üzletelő apa meg megvereti egyetlen gyerekét, aki ebbe belehal. Megvereti, mert fél, hogy kitudódik szörnyű igazsága (zsidósága), és elesik az üzlettől. És írónk szerint 1936-ban Magyarországon kínosabb bevallani, hogy a nagypapa hajdan zsidónak született, mint azt hazudni, hogy, hm, kisfiúkkal játszunk.
Kondor hiteles rajzot próbált adni országról, városról, híres emberekről. Írás közben (úgy képzelem) a korról készült jegyzeteit figyelte, a korabeli Budapest-térképet nézte, és mindent leírt, amit ezekben talált. Hosszú térkép(fel)olvasása azonban alkalmanként zavaró. Miként a szöveg átolvasatlansága is. Tudniillik nem kikeresztelkedés, ha keresztényből zsidók leszünk. Reggelente felesleges (és lehetetlen) előző délután megjelent 8 Órai Újságot vásárolni, Gerő Ernő pedig nem volt az a nacionalista alkat. És ha egy autóért a 800 pengő kevés, ha két nap alatt eltapsolunk 100 pengőt, akkor az 500 nem lehet sok egy hasznot hajtó prostiért.
