KONCERT » Rácz tanár úr és az osztály 2016. május 18.
A koncertre A zenekar mesterei című sorozat tavaszi előadásaként került sor, bár ezúttal pontosabb lett volna a zene karmesterei változat, hiszen Rácz Zoltán, a legendás Amadinda alapítója jó ideje az egyik legfontosabb feladatának a jövő zenésznemzedékeinek nevelését, valamint a nálunk még ismeretlen kortárs zeneművek bemutatását tartja, s (ezekkel szoros összefüggésben) főképpen dirigensként jelenik meg a színpadon. Ez a múlt pénteki előadás a Zeneakadémián az ő estje volt, ő választotta ki a bemutatandó műveket és a bemutatásukra méltó hallgatókat, akik két, teljesen eltérő felállásban jelenítették meg a fogalmat: a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara. Az első részben Igor Stravinsky (mostanában, úgy látom, így dívik írni a zeneszerzőt, akit mi még Sztravinszkijnak tanultunk) két művét tolmácsolta a zenekar, hagyományos öltözetben és hagyománytalan felállásban (tuba si, yankee no), de erről persze a szerző tehet: csaknem száz évvel a mű megszületése után is szokni kell szokhatatlan hangzásait. A Versenymű zongorára és fúvós hangszerekre, mely négy évvel korábban, 1920-ban született, szinte slágergyanús az előzőhöz képest. Borbély László szőrén ülte meg a zongorát, s úgy nyargalt rajta szilajon, hogy a zenekar alig tudta követni: de azért tudta, s ez elsősorban a bölcs Rácz tanár úr érdeme.
Mint ahogy a második részben történtek is. A lelkes közönség ugyanis ezen az estén egy hamisítatlan magyarországi Steve Reich-ősbemutatóval találta magát szemben (azt nem teljesen úgy kell érteni, hogy színre lép egy felmenő, egy Gazdag Pista bácsi, mondjuk), a The Desert Music című darab hangzott fel először hazánkban, a világhírű Synergy Vocals közreműködésével. Reich boltívesnek nevezte a nyolcvanas évek elején írott, háromnegyed órás művét, melyben az egyes részek szimmetrikusan helyezkednek el. Ez magyarul sok ismétlődést jelent, talán egy kicsit többet is a kelleténél, de ez legyen a legnagyobb baj. A zenekar (már a második az este folyamán) állta a sarat, ahogy a hallgatóság is. Rácz tanár úr pedig elégedetten hajolhatott meg: megint magas szinten elvégzett egy fontos feladatot.
Nádas Sándor
