Késő bánat!
Olvasva Jakab Attila Hatalmi hittan című cikkét, eszembe jutott az a napja elemi iskolai tanulmányaimnak a múlt század harmincas éveinek az elején, amikor azzal érkeztem haza délben, hogy törvénytelen gyerek vagyok.
Honnan veszed ezt, kérdezte anyám. A tisztelendő bácsi mondta, hogy az vagyok, mert ti nem templomban esküdtetek. Anyámnak a második házasságából születtem, és tudtam, hogy nem volt templomi esküvő. Engem nem izgatott a dolog, anyámat annál inkább. Másnap bement az iskolába, hogy beszéljen a hittant oktató ferences atyával. A páter azt felelte, hogy valóban helytelen a gyerekeket ilyesmivel foglalkoztatni, de mit tegyen, benne van a tantervben. A joviális ferences később el-ellátogatott hozzánk, és jóban voltunk vele mindaddig, amíg ki nem helyezték egy amerikai rendházba.
Szerintem a rendszerváltozáskor hibát követtek el a pártok azzal, hogy nem kezdeményezték az erkölcsi ismeretekre való, az egyes korosztályok igényeinek megfelelő módon történő oktatást az alsó- és a középfokú iskolákban. Nem tették, és most az egyházak – hiszen nemcsak a római katolikusról van szó – kitöltik a politikusok hanyagságából keletkezett vákuumot. Késő bánat, ebgondolat!
Del Medico Imre
Magyar Köztársaság
