Kandúrkrimi
A 2000-ben útjára indult képregénysorozat – amelyet két spanyol, Juan Diaz Canales (író) és Juanjo Guarnido (rajzoló) jegyez – nem azért olyan népszerű és egyedi, mert antropomorfizált állatokat helyez egy noir krimi kellős közepébe, hiszen ilyet és hasonlót nem egyszer láttunk már (elég csak a Macskafogóra gondolni). A nálunk 2016-ban bemutatkozott Blacksad még csak nem is igazán a csavaros történeteiről lett híres (kivétel talán az első rész, az Árnyak között, ami tényleg képes volt meglepni a végén, ha nem is bűnügy, de annak megoldása révén), sokkal inkább az a miliő működteti, ami egyszerre köszönhető a jól megírt párbeszédeknek és jelenteknek, valamint a gondosan megrajzolt paneleknek. Itt minden kép egy-egy festmény, Guarnido nem fukarkodik az energiával, mindent alaposan kidolgoz (sajnos ez nem mondható el a történetekről: a sztori helyett egy ideje már a karakterek kémiája működteti a Balcksadet).
Az ötvenes években járunk, természetesen Amerikában, ahol a címszereplő egy fekete, itt-ott fehér foltos kandúr, aki főállásban magándetektív, és immár a hatodik kötetben bizonyítja, hogy mindig a talpára esik – vagy legalábbis nagyon igyekszik. Klasszikus noir-hős, bánattal, borúval, éleslátással, keménységgel, no meg irigylésre méltó, cinikus dumával. És persze mindig olyanok ellen küzd a társadalom hatalmas alomtálcájában, akiket a jóérzésű ember (állat) kellőképpen megvet és elítél.
Ezúttal a korrupt városvezetés birizgálja Blacksad bajszát, ám most először nem egy lezárt történetet kapunk, és ha igazak a korábbi híresztelések, valószínűleg azért, mert ez lesz az utolsó Blacksad-sztori. Régóta szó van arról, hogy a hatodik kötettel véget érnek a magándetektív macskakalandjai, és úgy tűnik, ezt most minimum két kötetre bontották. Ugyanakkor érdemes volt éveket várni, hiszen A függöny lehull mindent egybegyúr, amitől a Blacksad szerethető: végre ismét izgalmas a történet, érdekesek a karakterek, és az alkotók arra is jól ráéreztek, hogy nem akasztja meg a sztorit, ha az olvasó olykor-olykor elidőz egy nagyobb panelnyi tömegjeleneten. A végére pedig tényleg egy báger nagy cliffhangert kapunk, szóval ismét van miért várni a következő kötetet, amely remélhetőleg nem évek múlva érkezik. Đ
(Blacksad – A függöny lehull, 58 oldal, Pesti Könyv)
