Jurassic World
Hívószót csinált belőle Spielberg, divatba hozva vele a dinoszauruszokat és más őskori monstrumokat, akiknek megbocsátjuk ormótlan idomtalanságukat, fejük fejletlenségét, ridegvérűségüket, domesztikálhatatlanságukat. Igaz is, ki szeretne ekkora állattal egy tálból cseresznyézni? S nevelgetni: „jó Tyrannosaurus rex ül!”
Annál is kevésbé szerethetnénk őket háziállatul, mert a Jurassic-saga forgatókönyvei szerint ezek az elfajzottak már inkább a véres bélszíneket gusztálják, mint a bicsérdisták menüit. Az meg, hogy az élelmet éppen a Homo sapiens nem különösebben bölcs tagjaiból harapnák ki, tovább növeli rokonszenvünk kinyilvánításának nehézségeit.
Új kor, új nemzedék, új kultúra. A nagypapák még a pelyhes Donald kacsának örvendeztek, ám belőle e morcosabb és marciálisabb korban sem lehetett vérszopót fabrikálni (már csak anatómiai okok miatt sem). Kellettek hát a ragadozó új hősök e mai Disneylandbe. S hogy azért a sok állat közt mi is otthon érezhessük magunkat, kellettek bele emberek. Az egyik tudósféle, a másik securitys, katonai ábrándokat kerget, a harmadik stramm (ő majd győzni fog), a negyedik, kis szemüveges, aki pusztán végzi a dolgát. (Nem úgy!) És akikért drukkolhatunk, azok meg éppenséggel ártatlan gyerekek a dzsungel ezer veszélye közt. (Mézesmadzag ez a kőszívűek számára).
Amúgy elég kevéssé jelenik meg az emberi élet az állatvilágban, pedig mi babráltuk ezt is. A film szerint egy erre a célra felingerelt tudós beleizélt a szörnyek genetikájába, és előállított egy állatsimogatóba nem való, óriásira tunningolt figurát, aki már nem az élelemért gyilkol, csak az ölés öröméért. (Már ha!)
Végül persze sok mindenki jóra fordul, és a horizonton felkelőben van a Jurassic Zoo ötödik folytatása. Azt meg el kell ismernünk, hogy fantasztikus profizmussal van összerakva a történetnek ez a fejezete. A hatás le van vadászva. Hallali!
(Rendezte: Colin Trevorrow.)
Bölcs István
