Jurassic World

Hívószót csinált belőle Spielberg, divatba hozva vele a dinoszauruszokat és más őskori monstrumokat, akiknek megbocsátjuk ormótlan idomtalanságukat, fejük fejletlenségét, ridegvérűségüket, domesztikálhatatlanságukat. Igaz is, ki szeretne ekkora állattal egy tálból cseresznyézni? S nevelgetni: „jó Tyrannosaurus rex ül!”

2015. június 26., 07:56

Annál is kevésbé szerethetnénk őket háziállatul, mert a Jurassic-saga forgatókönyvei szerint ezek az elfajzottak már inkább a véres bélszíneket gusztálják, mint a bicsérdisták menüit. Az meg, hogy az élelmet éppen a Homo sapiens nem különösebben bölcs tagjaiból harapnák ki, tovább növeli rokonszenvünk kinyilvánításának nehézségeit.

Új kor, új nemzedék, új kultúra. A nagypapák még a pelyhes Donald kacsának örvendeztek, ám belőle e morcosabb és marciálisabb korban sem lehetett vérszopót fabrikálni (már csak anatómiai okok miatt sem). Kellettek hát a ragadozó új hősök e mai Disneylandbe. S hogy azért a sok állat közt mi is otthon érezhessük magunkat, kellettek bele emberek. Az egyik tudósféle, a másik securitys, katonai ábrándokat kerget, a harmadik stramm (ő majd győzni fog), a negyedik, kis szemüveges, aki pusztán végzi a dolgát. (Nem úgy!) És akikért drukkolhatunk, azok meg éppenséggel ártatlan gyerekek a dzsungel ezer veszélye közt. (Mézesmadzag ez a kőszívűek számára).

Amúgy elég kevéssé jelenik meg az emberi élet az állatvilágban, pedig mi babráltuk ezt is. A film szerint egy erre a célra felingerelt tudós beleizélt a szörnyek genetikájába, és előállított egy állatsimogatóba nem való, óriásira tunningolt figurát, aki már nem az élelemért gyilkol, csak az ölés öröméért. (Már ha!)

Végül persze sok mindenki jóra fordul, és a horizonton felkelőben van a Jurassic Zoo ötödik folytatása. Azt meg el kell ismernünk, hogy fantasztikus profizmussal van összerakva a történetnek ez a fejezete. A hatás le van vadászva. Hallali!

(Rendezte: Colin Trevorrow.)

Bölcs István

Történelmi időutazásra hívjuk mindazokat, akik hisznek a zene világformáló erejében. Augusztus 21-én, Budapesten a Budai Vár – Szentháromság térnél olyan este bontakozik ki, ahol nem márványból vagy bronzból, hanem hangjegyekből és érzelmekből épül emlékmű. Egy este, ahol a múlt emlékei és a jelen dallamai egyetlen lélegzetbe olvadnak össze, és minden hang, minden akkord a szabadság iránti örök, olthatatlan vágyat zengi – egyszerre emlékezve és a jövőbe mutatva, ahol a zene válik a közös üggyé. Egy teljes zenei életpálya emelkedik diadalívként a közönség elé. A világhírű zeneszerző, szövegíró, producer és előadóművész, Leslie Mandoki visszatér Budapestre legendás formációjával, a Mandoki Soulmates-szel, hogy közösen írják tovább a szabadság zenéjének történetét. Az est méltó jelmondata: 50 év szabadságvágy, mely Leslie életútjának hitvallása.