Javaslat közmunkára
Komoly vita folyik a kormányoldal és az ellenzék között a közmunka jelentőségéről, annak értékteremtő voltáról, bővíthetőségéről és szinte mindenről, ami vele kapcsolatos. Nem érzem magam kompetensnek a vita eldöntésére, de talán a véleményemmel hozzájárulhatok e téma valóságtartalmának megvilágításához.
Azt láttam ugyanis az egyik tévéhíradóban, hogy közmunkások egy lakótelep szélén, három-négy méter magasban, a fákról botokkal verik le a leveleket. A híradó azt kifogásolta – jogosan –, hogy ezt a „munkát” a közmunkások védőfelszerelés nélkül végezték. Nekem pedig a jelenetről az jutott eszembe: meddig lehet a közmunkásoknak egyáltalán értelmes feladatot adni? Azt még csak érteném, hogy a fákról ősszel lehulló leveleket összetakaríttatják. De ha nincs a földön falevél, akkor ugye nincs mit csinálni mindaddig, míg le nem hullik. Az azonban mégsem megengedhető, hogy a közmunkás munka nélkül várakozzon az utcán, míg lehullik a fáról a még fent lévő levél. Mivel más feladatot a munkáltató nem tudott adni, ezért felküldte a közmunkásokat a fára, verjék le a leveleket, legyen munka. Ez aztán az értékteremtés!
A kormány a jövőben még jobban ki akarja terjeszteni a közmunkát, de vajon mit találhat ki ezeknek az embereknek feladatként? Mivel a tél beköszönte után már nem lesz a fákon levél, és még hó sincs, mást kell kitalálni. Megkezdődött a fűtési szezon, és vidéken sokan szilárd tüzelésű berendezéssel fűtik a lakásukat. A kéményből száll a füst, melyet a szél esetleg a polgármesteri hivatal, netán a polgármester háza felé fúj. Javaslom, hogy ez ne történhessen meg, fel kell küldeni a közmunkásokat a háztetőkre a kémények mellé, és hatalmas legyezőkkel más irányba kell velük tereltetni a füstöt. Így a hó nélküli télben is lesz feladatuk a közmunkásoknak, és ez sem kevésbé értékteremtő, mint a fákról a levelek leverése.
Id. Jókai Oszkár,
e-mail
