Hová tűnt Burgonya bácsi? (No2 – Nem akar krumplipüré lenni)

(Oroszlánketrec)

Benedek Szilárddal az autó megérkezett a Hivatalba. Ez volt az eredeti, teljes neve Burgonya bácsinak. A belső garázsban gyorsan beszállt a liftbe, és máris egy tárgyalóban találta magát. Négyen várták.
– Mit tudsz a mai éjszakáról? – kérdezte a hivatal főnöke.
– Miért? Mi van ma? – kérdezett vissza Benedek Szilárd.
– Egy vándorcirkusz érkezéséről hallottál? – Benedek nagyot nézett.
– Hogy jön ez most ide?
– Na jó, akkor sorjában – és a főnök elkezdett volna beszélni.

A vándorcirkusz Amszterdamból késő délután érkezett a határhoz. A műsort már régóta kiplakátolták. A fő attrakciók az állatszámok, ezek között is az idomított oroszlánok produkciója. Ugyanis az idomár egy csimpánzmajom volt. Az állatok királyai – szám szerint négyen – egy senki kis majom előtt pitiznek. Nem semmi – pestiesen szólva. A műsort egy török tanította be az állatoknak. A közönség mindig tapsolt a gyönyörűségtől. A papírok ellenőrzése hosszú órákat vett igénybe, addig a vámosok meg a határőrök is mind ott tartózkodtak meg kíváncsiskodtak is, hiszen egy cirkusz nekik sem mindennapi látvány. A kutyákat – mert azok is voltak szolgálatban –, nem merték az oroszlánok közelébe vinni. A parancsnok családja tiszteletjegyet kapott a díszelőadásra. Amikor elindulhattak végre a főváros felé, a török idomár elővette a mobilját.
– Leóék jól vannak, elindultunk a határról – mondta röviden angolul.
– All right, ki lesz éjjel ügyeletben?
– Szerjóska, az öreg bohóc – jött a válasz. – Új helyen, az első éjjel mindig ő van szolgálatban. Az állatok régóta ismerik, ha bohócruhában sétálgat a ketrecek között, az megnyugtatja őket.
– Rendben, semmi gyanúsat nem vettél észre, esetleg valami apróságot?
– Nem, tényleg nem, nyugodt lehetsz. Ti se térjetek el a tervtől.
– Nem fogunk– mondta a főnök. Aztán ő is felhívott egy számot. A jólöltözött úr alig hallotta meg a csörgést – ami egyébként egy szolíd oroszlánbőgés volt - , akkora volt a zaj nagykövet fogadásán. Már javában folyt a pezsgőzés.
– Elindultak. Szóljál neki, hogy készüljenek. Ja, és szóljál a lódokinak, hogy induljon ő is a szérumokkal. Mindenki a terv szerint. Ismered a részletes tervet, nem?
– Igen, főnök. Veled hol találkozom?
– Velem nem fogsz. Telefonon tartjuk a kapcsolatot. Úgy döntöttem, hogy te irányítod az akciót. Ha minden sikeres lesz, átveheted a dél-európai hálózatot.
– De főnök... – akart valamit mondani a jólöltözött úr, de mégis mást mondott. – Nem fogsz bennem csalódni, intézkedem. – Már látta maga előtt a tengerparti villát, amit majd a jutalomból vesz. Az idegenlégióban szerzett pénz már rég elúszott.

A főnöknek nem volt már szándékában személyesen részt venni az akcióban. Ha lebuknak, nem ő a felelős, ő az alföldi tanyán volt az akció idején a titkos harcikutya-viadalon. Majd mindenki tanúsítja. Azért legfeljebb felfüggesztettet kaphat. Jó orra volt, veszélyt érzett, nagy veszélyt. Csak most döntött úgy, hogy nem irányít személyesen, hanem telefonon. Az emberei sorsa nem érdekelte. Őt személyesen csak a jólöltözött úr és az unokatestvére ismerte, akik Burgonya nénit idehozták. Vele is megvolt a terve. Átment a másik szobába, az unokatestvérével beszélni.

Ezt már Burgonya néni nem hallotta. De addig mindent, hiszen a házi mikrofont, amelyen keresztül vallatták, mint tudjuk, elfelejtették kikapcsolni. Szeretett krimit nézni a tévében, Szöszmösszel az ölében, és most úgy érezte, hogy egy valóságos krimi kellős közepébe került. Elrabolták, alaposan ráijesztettek (a bundabugyija a tanú), keresnek valami csomagot, amihez a férjének is köze van, jön egy cirkusz oroszlánokkal, egy bohóc vigyáz rájuk éjszaka, a szálak pedig most egy követségen futnak össze. Ennyit tudott a kihallgatott telefonbeszélgetésekből. Hosszan nézett maga elé, akár csak egy emelettel feljebb az előbb a főnök, és neki is hatalmas gyanú támadt az agyában. Csak másféle. Az imént még vicsorgó dog vele szemben már látszólag unatkozott.

A sejtés, amely a főnök agyában megfogant, bizonysággá vált. Rájött, hogy Burgonya bácsi nem az, aki. A rohadt életbe, a vén kapcabetyár! (Amikor nagyon mérges volt, sohasem tudott olyan zaftosan káromkodni, bizonyára az úri neveltetése miatt.) Vajon mit tud az öreg, hiszen már több, mint egy éve ő a postás. Mindenhová ő viszi a csomagokat, ismeri a címeket! Méghogy szürkehályog!? Hány éves tulajdonképpen? De a mai szállítmányról biztosan nem tudhat – nyugodott meg. Az oroszlánok ketrecéről semmit. Hiszen csak hárman tudnak róla, meg a török idomár a cirkuszból. Azt meg, hogy ma érkezik, ő is csak ma tudta meg.
– Kérj tőle bocsánatot – mondta az unokatestvérnek. – De őszintének tűnjön, a fene egyen meg! Vidd haza, és ragadj rá utána.
– Hogyan, főnök?
– Úgy értem, ha elmegy otthonról, te félnótás. Mert elmegy, az hétszentség. Szerintem tudja, hol van az öreg akárkicsodája. Biztos hozzá szalad. A telefonjára már Leonék rákapcsolódtak. Ha elkapták az öreget, amit kétlek – mormogta –, azonnal hozzátok őket a tanyára. Kiverem belőlük, mit tudnak, még mielőtt bajt kavarnak. A harci kutyák nem ismernek tréfát.

Burgonya néni már semmin nem lepődött meg. A sofőr jött be a szobába, halkan megállt mögötte.
– Bocsánatot kell kérnünk Öntől! Tudja madam, egy kis félreértés történt. Azt a kis kártyaadósságot felejtse el, a csomag meg megkerült – hazudta a főnök unokatestvére. – Tudja, családi ékszerek voltak benne, régiek, de a férjének semmi köze nem volt ahhoz, hogy egy ideig nem találtuk. Tisztáztuk vele. Ugye nem haragszik, madam, ha bekötöm a szemét, és így viszem haza. Minket felejtsen el. A férje meg már bizonyára mindenütt keresi.

Burgonya néni összeszorította a száját, nehogy véletlenül kinyissa, és eláruljon valamit abból, amit tudott. De már neki is megvolt a terve. Amint kitették az asszonyt kapu előtt a kocsiból (lassan éjfél felé járt az idő), Retek, a törpepapagáj rögtön repdesni kezdett örömében, hiszen a kalitkából pont a kapu elé látott. Részben annak örült, hogy mindjárt enni kap, részben azért, mert beárulhatja a többieket. Amikor Burgonya néni belépett a szobába, és felkattintotta a villanyt, és igencsak meglepődött a látványon. Pilátesz, a patkány és gyerekei a váratlan fénytől berohantak az öreg kredenc alá az odújuk felé. Spangli égnek meredező lábakkal feküdt (talán élettelen, gondolta Burgonya néni – nem bánta volna), a két macska, Fritz és Szöszmösz, a kedvenc egymáshoz bújva hol vinnyogott, hol meg furcsán nyávogott a tévé alatt (még sosem feküdtak együtt, hiszen utálták egymást). Retek pedig ide-oda röpdösve kiabálta: A csomag!, a csomag!... Ellopták!, Ellopták!...
– Tudom – motyogta az asszony maga elé. A csomag. És valami nagyon furcsa jutott eszébe, még ápolónő korából. Akkor ismerte meg Benedek Szilárdot, több, mint tíz évvel ezelőtt a kórházban. Amikor a férfit behozták az elvonóra se holt, se eleven nem volt, mindene remegett. Jolánka – azaz Burgonya néni – az alkoholambulancián teljesített szolgálatot, azután kérte magát ide, hogy a férje májcirrózisban meghalt. Jó ember volt szegény, akkor kezdett inni, amikor megtudta, hogy sosem lehet gyereke, pedig nagy családot akart, ő is abban nőtt fel.
Benedek Szilárd történetét csak jóval később ismerte meg.

Mielőtt a hivatal főnöke elkezdte volna összefoglalni az eseményeket, Benedek Szilárd azt mondta: Várjatok egy percet! És mielőtt bármit kérdezhettek volna tőle, hazatelefonált. Úgy tudta, otthon van a felesége. Az se baj, ha felébreszti. Otthon a telefont valóban a felesége vette fel.
-–Csakhogy megkerültél! – lágyult el Jolánka rögtön. – Csakhogy megkerültél! Jól vagy? Mindent gyorsan el kell mondanom – és már kezdte is volna, de Benedek Szilárd közbeszólt. – Majd reggel. Aludj tovább, kedves! Majd reggel én is mindent elmesélek.
A négy ember csodálkozva összenézett. Ő meg hogy a csudába érkezett haza?! A kommandósok már elindultak megrohanni a villát, hogy Burgonya nénit kimentsék. Ők is ráálltak a villa tulajdonosának telefonjára. Mindent hallottak, csak azt nem, amit szóban mondott el a sofőrnek, azaz az unokatestvérének. A főnök gyorsan leállította az akciót, és Benedek Szilárd óriási meglepetéssel hallgatta, hogy milyen veszélynek volt kitéve a felesége.
Mondd a kódot, Szilárd – ült a főnök a számítógéphez. A Te adataid is kellenek.
- PFSZR – diktálta. Nem véletlenül adta az állatok neveit kódként. Így biztosan nem felejti el...

(Rapai Nándor)

Hová tűnt Burgonya bácsi? (No2 – Nem akar krumplipüré lenni) – az eddigi teljes változat

1)
Történetünk helyszíne egy hetedik kerületi öreg bérház sokadik emelete. Málló vakolatú, sötét lépcsőház vezet föl – a fokok homorúra koptak a sok használattól. Körben a gangon kovácsoltvas korlátok egyengetik a látogatók útját. Az udvarra néző, berácsozott ablakokat satnya szobanövények díszítik. A keskeny utcák zaja, a trolik elektromos zúgása, zörömbölése alig hallatszik át a vénséges, masszív falakon.

Szereplők:

Fritz, macska. Szikár, rideg, elegáns. Fő az értelem – ritkán hallgat a szívére. Bal szemén fekete monokli. Csak a Financial Timeson hajlandó aludni – titokban Szöszmösz helyére vágyik, de eddig sehogyan sem sikerült kiebrudalnia onnét riválisát.

Szöszmösz, macska. Testes jószág, túlérzékeny lélek, állandó idegeskedését evéssel kompenzálja. Tikkel. Kedvenc helye a televízió alatti rekesz, ahonnét fedezékből szemmel tarthatja az egész nappalit. Imádja a konzervgombát és a túró rudit. Rettentő gyáva.

Spangli, szebb napokat látott, öregedő spániel. Roppant jólnevelt, igazi gentleman. Legszívesebben a konzerveledelt is késsel-villával enné. Amióta Burgonya bácsi szemére szürkehályog nőtt, végre kiélheti titkos bélyeggyűjtő szenvedélyét – a beérkező postáról előszeretettel lopja a stempliket. Füvezik.

Retek, törpepapagáj. Madár létére rettenetesen kíváncsi, szerencséjére kalitkája a nappali ablaka előtt található, ahonnét remek kilátása esik az utcára és a lakásra egyaránt. Burgonyáék azt hiszik róla, hogy búskomorságban szenved, mert folyamatosan a kalitka alján gubbaszt. Pedig csak az odakészített pletykalapokat olvassa. Szöszmösszel jó barátságban van, viszont Fritz-től tart.

Pilátesz, patkány. Tömzsi, melós alkat. Sokat megélt csempész, családja a padláson lakik – rengeteget dolgozik, hogy eltartsa őket. Marcona, kiégett kalmárnak mutatja magát, de arany szíve van – legszívesebben szerzetesnek állna. Ő szerzi be Spanglinak a füves cigit, Szöszmösznek a túró rudit. Mellesleg értesüléseket is szállít, hiszen bejárása van a ház szinte összes lakásába...

Burgonya néni és férje,
Burgonya bácsi

Történetünk kezdetén, egy téli estén, Burgonya bácsi nem ér haza időben a délutáni kártyapartiról. Mi több, már este kilenc is elmúlt, és még sehol. Burgonya néni ideges. Halálra váltan jön-megy a konyhában, kezében forró teával. Csöng a telefon, Burgonya néni aggódva nyúl a kagylóért. Kisvártatva csizmába ugrik, magára kap egy kabátot és kirohan az ajtón, hőseink magukra maradnak.
Vajon hová tűnt Burgonya bácsi?

(168 Óra Online)

2.
Burgonya bácsi ma is a szokásos időben indult el otthonról. Spangli idegesen mászkált a lakásban, menne már a fenébe az öreg trotty, mert csak akkor hozza be Pilates a füvet. Ma csak egy levélről tudta lenyalni a stemplit, azért is ideges volt. Füvezni nem mert, egyszer majdnem lebukott: B. Bácsi még otthon volt, beleszagolt a levegőbe és azt dünnyögte: érdekes, olyan illat van itt, mint a .... de nem fejezte be a mondatot. Pilatesz egyébként a konyhakredenc alatti lukon jön be, amikor füvet hoz. Cserébe Spangli megengedi, hogy beleharapjon Szöszmösz farkába. Szöszmösz mindig alszik! Ilyenkor ijedtében felnyávog, és kábán nekiront az útjában lévő kalitkának. -- Kurva anyád, rühes macska! – káromkodik Retek, a törpepapagáj - pont úgy, ahogy Burgonya bácsi amikor Burgonya néni nem hallja –, mert ki nem állhatja a macskákat.

Burgonya bácsi fázósan összehúzta magán öreg nagykabátját – szemetelt a zúzmarás eső – és visszaintett a feleségének, aki az ablakból mindig követte az öreget a sarokig. Burgonya bácsi V betűt formált a kezével, majd a saroknál eltűnt szem elől. Mostanában mindig egy kis nyereménnyel érkezett haza a kártyapartiról – egy héten háromszor ezer forint körül –, ennyivel egészült ki szerény nyugdíjuk. Burgonya néni csak azt nem értette, hogy lehet, mióta az öreg nem lát szinte semmit, mindig csak nyer. De nem firtatta, örült a pénznek. A férje mostanában mégis nagyon gondterheltek látszott. Burgonya bácsi a sarkon hirtelen irányt változtatott, gyors léptekkel gyalogolt vagy fél órát, pont ellenkező irányba, mint régen, amikor valóban kártyázni járt az öreg haverokhoz, de egyszer ott volt egy új ember, aki apró szívességet kért tőle. Így már nem kártyázik. Úgyis mindig vesztett, hiszen a lapokat alig látta.

Megérkezett egy kopottas ház elé. Három rövidet csengetett, akkor kinyílt a kapu. A félhomályban várt pár percet, kisvártatva előjött az a férfi, akivel a kártyapartin ismerkedett meg. Kezébe nyomott egy kis csomagot meg egy cédulát, amin a cím volt, ahová a csomagot vinnie kellett. Mindig máshová. Mindig megkapta a két darab ezresét, az egyiket gondosan eldugta a kabátja rejtekzsebébe. Itt Burgonya néni biztosan nem találja meg. Lassan egy éve gyűjtögette a pénzt.

Elindult a szemközti kapu felé – mert átjáróházban volt. Ha messzire kellett vinni a csomagot, egy taxi várta, a címet sem kellett bemondani. Ott valaki átvette tőle, és már mehetett is haza a kártyanyeremény ezressel. Néha betért egy felesre, otthon amúgy sem ihatott. Most is útjába esett egy kiskocsma. Ma különösen zimankós nap volt, ezért kivételesen megivott még egy felest. Jólesett neki. Kissé imbolyogva indult el az úton, de sietett, mert ötkor otthon kell lennie, hiszen vége a kártyapartinak. Már félhomály volt, nem látta a lámpát, amikor egy autó elgázolta. Egy szemtanú később azt állította, nem volt véletlen. Az autó továbbhajtott, ezért a mentők értesítették a rendőrséget. Amikor a kórházban a rendőr a baleset felől érdeklődött, Burgonya bácsi sopánkodott, hogy most hogyan juttatja el a csomagot, mert a pénzt megkapta érte. Talán ha az őrmester úr megtenné, hogy elviszi, a pénzt is odaadja, meg persze a címet is. A rendőr csak akkor ámult el igazán, amikor a bácsi elmesélte, hogy már mennyit gyűjtött össze, itt van bevarrva úgy kétszázezer forint, legyen szíves a biztos úr, vigyázzon a pénzre, és még véletlenül se említse Burgonya néninek, mert őt akarta elvinni külföldre. Még sosem voltak nyaralni, külföldön meg pláne nem.

De most másra kell a pénz... Burgonya bácsi nem említette senkinek, hogy egyszer nem találta meg a címet, ezért a csomagot hazavitte, másnap pedig vissza akarta vinni. Nem tudta, hogy Pilatesz kiszimatolta, és eldugta az odújába, azóta abból látja el a ház összes kutyáját fűvel. Így persze bárhova szabad bejárása van. Burgonya bácsi hiába mondta, hogy a csomag otthon eltűnt, és megtéríti az értékét. – Félmillió -- mondta nyersen a megbízó, különben nagy baj lesz. Burgonya bácsi akkor kezdett kapisgálni, hogy mit is bíznak rá már egy éve. Most már nem nyaralásra gyűjt, hanem arra, hogy az eltűnt csomag árát megtérítse. -- Különben krumplipüré lesz belőle – mondta a megbízó. Az autóval amúgy csak meg akarták ijeszteni.

Este nyolckor ült össze a rendőrségen a különleges csoport. Kilenc órára megvolt az operatív terv. Ekkor felhívták Burgonya nénit, aki azonnal elrohant otthonról. Spangli, a rangidős összehívta a válságstábot. Kivételesen Pilatesz is részt vehetett a tanácskozáson. Retek sem káromkodott. Csak kurvára figyelt, és azon gondolkodott, mit kérjen majd cserébe Burgonyáéktól az információért, amikor elmondja mit hallott az értekezlet

(Rapai Nándor, Bristol, UK)

3.
(Burgonya néni cilinderben)

Burgonya néni nem érkezett meg a rendőrségre. Amikor lerohant a lépcsőn, egy nagy fekete autót pillantott meg a kapu előtt. – Burgonya néni? – kérdezte udvariasan egy kifogástalanul öltözött úr. – Igen. – Maguk telefonáltak a rendőrségről? – Mi – mondta az idegen, és ránézett az autóban ülő társára. – Hát persze, hogy mi. – Heherészett egy keveset. – Kocsit küldtek magáért, nehogy megfázzon az úton, mert messzire megyünk.

Burgonya bácsi címét már régóta tudták. Burgonya néni nagyon fel volt zaklatva, semmit nem vett észre, örült, hogy nem kell gyalogolnia. – Mi történt a férjemmel? Mert azt nem mondták meg a telefonba. – A két férfi hallgatott, némán nézett előre a kocsiban. Az asszonyt hirtelen elfogta a félelem. – Miért megyünk messzire? Hiszen a telefonba bemondták a rendőrség címét, itt van tíz percnyi gyaloglásra. – De a címet amúgy is tudta. Úgy fél éve volt már egyszer ott, mert Fritz, a mindig elegáns macska megsértődött, gazdaasszonya ugyanis csak Szöszmöszt vette ölébe tévénézés közben (ő volt a kedvenc, hasonlóan kövérkés, szöszmötölő, romantikus lélek, mint Burgonya néni). Fritz kiugrott a nyitott ablakon, le a földszintre. Ekkor a rendőrségre rohant az asszony, hogy segítsenek megtalálni az állatot. Mire hazaért, Fritz ott ült az ajtó előtt. A ház kutyái megkergették. – Ki akarok szállni! – visította Burgonya néni. – Kuss legyen! – csattant fel a kifogástalanul öltözött udvarias úr.

Eközben otthon Spangli a válságértekezleten mindenkit kikérdezett, mit gondolnak arról, hogy Burgonya néni elrohant, és Burgonya bácsi sem érkezett haza. – Talán leitta magát – mondta Szöszmösz, aki ki nem állhatta a bácsit.

– Ugyan! – nézett rá fensőbbségesen Fritz. –Tudhatnád, hogy sosem iszik. Vesztett a kártyán és nem engedik haza, amíg nem fizet – nyilatkozta ellentmondást nem tűrően.

Retek egy darabig hallgatott. A kalitkájából – ott az ablaknál – nemcsak a kinti jövést-menést látta, de a benti dolgokat is figyelte. – Pilátesz elcsent tőle valamit, ezzel lehet összefüggésben – mondta. Azt is látta, hogy a lopott pakkból rendszeresen hoz valamit Spanglinak, akinek ilyenkor mindig jókedve támad, és borzasztóan hamisan belefog a kedvenc nótájába: „Gyere Bodri kutyám...”

Pilátesz felpattant. – Méghogy én?! – Aztán zavartan folytatta: – Ha nem árultok el, mindenki kap belőle. Nektek is jókedvetek lesz tőle, mint a kutyáknak a házban. – Úgy bizony – rögöhött Spangli, mert ő már megkapta a magáét. Pilátesz elrohant az odújába és fogai közt behozott egy picike csomagot. Éles fogával felhasított és körbekínálta a többieket. Spangli így ma már két adaghoz jutott. Viszont Retek egyhez sem. Hiába káromkodott torka szakadtából, senki sem törődött vele. – Na várjatok, rohadt bagázs! – ugrált föl-le a kalitkában. – Ezért Burgonya néni kinyúvaszt benneteket, ha elmondom neki! – Lelki szemeivel, mert az is volt neki, már látta, ahogy Piláteszt kéjesen elkapja egy idegenből idevezényelt kutya.

Burgonya bácsi ezalatt elegáns egyágyas szobába került a kórházban. Nem volt már hely a közösben – mondta neki a főorvos. Meg különben is eltört egy bordája, pihennie kell. A bácsit ekkor már két rendőr őrizte. Egyik bent az ágya mellett, a másik meg kint az ajtó előtt. Természetesen civil ruhában voltak. A benti úgy csinált, mintha rokon lenne, hogy még kevésbé legyen feltűnő. Befőttet is hozattak neki. A kinti még fehér köpenyt is kapott meg kitűzőt, mintha ő lenne az ügyeletes orvos. Mellette egy igazán dögös ápolónő teljesített szolgálatot, csapta is neki a szelet rendesen. Már felmérték egymást, milyen jó lesz az ágyban szolgálat után. Burgonya bácsi a feleségét várta. Azt mondták nemsokára itt lesz. Megnyugodott. Attól viszont egy kicsit tartott, hogyan fog elszámolni a feleségének a mai kártyanyereséggel, hiszen a csomaggal együtt átadta a pénzt a kedves őrmesternek.

Burgonya nénivel úgy fél óra múlva megállt az autó egy nagy kertes ház előtt. Az asszony érezte, hogy hidegebben fúj a szél. Mintha már nem is a városban lennének. Látni nem látott semmit, mert az indulásnál egy nagyméretű cilindert húztak a fejére, becsúszott a nyakáig. – Bálba megyünk, nyanya – röhögött a kifogástalanul öltözött, udvarias úr. – Valószínűleg az ő cilindere – állapította meg a fogoly. A másik is vinnyogott a röhögéstől. Burgonya néni dacosan hallgatott. Elhatározta, hogy a végsőkig kitart, mert már biztos, hogy a férje ma nagy kártyaadósságba keveredett. Ő is megspórolt már a kapott ezresekből jó néhány ezer forintot. Meg akarta lepni a párját egy wellness hétvégével, de ennek már fuccs. Majd ő megadja a kártyaadósságot.
A házban levették róla a cilindert. Az udvarias úr kajánul meghajolt előtte, és az asszony nyakáról a saját fejére tette. Jól áll neki, állapította meg Burgonya néni, és egy kissé megnyugodott. Ezek mégsem lehetnek olyan rossz emberek – gondolta.

A rendőrségen negyed tízkor megszólalt a telefon. Együtt volt az operatív stáb, várták Burgonya nénit. Már kiosztották a szerepeket, ki lesz udvarias, ki ordibálós. Hátha az asszony is tud mindent. Addigra a rendőrség a csomagot bevizsgálta, kiderült, hogy színtiszta heroin. Pilátesz azt hitte, egyszerű füvecskét adogat a kutyusoknak. A rendőrségi vonalon a főkapitány volt a telefonban. A kapitány ismerte a hangját. –Értettem... Illetve… Nem értem... De... Igenis!
Tanácstalanul letette a telefont és felhívta azt a kollégáját, aki a kórházi folyosó végén csapta a szelet a dögös ápolónőnek. Már majdnem célba értek...
– Hagyjátok ott a francba az öreget! Gyertek vissza – mondta türelmetlenül. – De főnök! – Semmi de! Vissza! Akció lefújva. Ez a felsőbb utasítás. A minisztériumból telefonáltak...

(Rapai Nándor)

4.
(Vidámparki emlék)

A cilinderes úr eltűnt az egyik ajtó mögött. Amúgy azért volt ilyen elegáns, mert egy távoli nagykövet beiktatására kellett volna mennie, de az incidens Burgonya bácsival elszólította. Burgonya néni a hallban álldogált, természetesen nem hallotta, mit beszélnek a másik helyiségben az urak.
– Nem követett senki?
– Nem, főnök. De szerintem az öreglány a csomagról nem tud semmit. Buta tyúk ez.
– Majd megszorongatjuk kicsit a torkát. Szólj Leonnak, hozzák ide azonnal az öreget is. Valószínűleg őrzik. Vér még ne folyjon. Az az autós trükk nem most kellett volna. Utána indulj rögtön a fogadásra.
– De főnök! – te mondtad, hogy...
– Ne dumálj bele! – csattant fel a főnök.– Hajnalban érkezik a szállítmány. Addigra feltétlenül tudnunk kell, nincs-e valami átverés. Tudod, hogy ez lesz a legnagyobb szállítmány az idén. Óvatos legyél a követségen.
– Óvatos leszek, főnök. Az életünkkel játszunk.
– Te csak játssz a tiéddel, az enyémmel majd én...

A főnöknek amúgy volt tisztes, polgári foglalkozása. Szolid kocsmái voltak több földrészen, ahol a hasonlóan tisztes polgárok megihattak néhány pohár italt, és megbeszélhették a szállítmányokat. De füvezni, drogozni tilos volt. Ebben nem ismertek tréfát. A főnök meg amúgy harcikutyáknak szervezett egy alföldi tanyán küzdelmeket. A harc előtt a saját kutyái kevés drogot kaptak, hogy ne érezzék a fájdalmakat. Így aztán némelyik fájdalom nélkül ment a másvilágra, ha átharapták a torkát. A dolgot egy lódoktor tartotta kézben, aki a kutyákkal kisérletezett.

Épp tizet ütött a tágas hallban a bim-bam óra – ahonnan széles lépcsősor vezetett fel az emeletre –, amikor kinyílt az egyik szobaajtó és valaki kiszólt: – Ide menjen be!

Az asszony elindult a szoba felé. Amíg várakozott, addig közben volt ideje gondolkodni. Mégsem adja oda az összes pénzét a kártyaadósság fejében, legalább egy disznótoros nyugdíjas hétvégére megtart belőle, ha már a welness-hétvége ugrott...

Megérdemlik Cupikával. Így hívta férjét, amikor kettesben voltak – mert olyan jó, cuppanós puszikat tudott adni.
Hirtelen földbegyökerezett a lába. Jaj, ne! – rebegte a félelemtől, és olyat tett, amit utoljára kislány korában a vidámparkban a szellemvasúton, amikor a sötétből hirtelen eléugrott a kaszás: a suhintásnál pisilte össze magát ijedtében. Jaj, ne! – nyögte megborzadva a látványtól. A tágas szobában nem volt senki, de vele szemben egy borjú nagyságú kutya vicsorgott. Nem volt megkötve. Nem messze a kutyától, a feje fölött egy kötél lógott, a végén hurokkal. Ne! – nyögte. Odaadom az összes pénzemet. Mennyi a kártyaadóssága a férjemnek?! – mondta hangosan, hátha valaki meghallja, hiszen látni nem látott senkit.
A sötét tükör mögött – ahonnan viszont az asszonyt jól látták – összenéztek. Ez, úgy látszik, nem tudja...
- Nem mondta a férje? – szólalt meg egy mikrofonhang.
- Mit? – kérdezte Burgonya néni, és kezdett magához térni, bár az átázott bundabugyi azért nagyon zavarta. De volt annyi lélekjelenléte, hogy majd letagadjon néhány ezer forintot a spórolt pénzből, legfeljebb a piacon veszi meg a disznótorost, és otthon süti meg. Odaadom az összes pénzemet – folytatta.– Huszonhét, nem, huszonnégyezer forintot.

Valaki hatalmasat kacagott a mikrofonba.
- Ötszázezer, és vissza a csomagot vén szipirtyó! Különben... Látja a kötelet és a kutyát?...

Hogyan történt, hogyan nem, az asszony, ahelyett hogy mégjobban megijedt volna, dacossá vált, és bekeményített. Valószínűleg a „vén szipirtyó” tett be neki. Méghogy ő! Észnél légy Möszmösz! – súgta neki egy belső hang. A meghitt pillanatokban becézte így Cupika, Szöszmösz után szabadon, mert mégsem szólongathatta úgy, mint a macskát, akire meglehetősen hasonlított.
Az ötszázezer tartozás annyira irreálisnak tűnt számára, hogy fel sem fogta.
- Milyen csomag? Milyen ötszázezer? – Miről beszélnek tulajdonképpen?!
De választ nem kapott. Csak a hatalmas eb vicsorgott rá parancsra várva.
A másik helyiségben ekkor megszólalt a telefon. A fönök felvette, de elfelejtette kikapcsolni a mikrofont, ezért Burgony néni mindent hallott.
– Micsoda??? – üvöltötte a kagylóba. Hogyhogy eltűnt?! Barom idióták! Keressétek!
Nem juthatott messzire! – és lecsapta a telefont. Aztán hosszan nézett maga elé. Hatalmas gyanú érlelődött benne.
Burgonya néni a szöveg hallatán megnyugodott. Vele már történhet akármi, de az ő Cupikája megmenekült. Azt nem tudta, honnan menekült meg, mert amikor telefonáltak a rendőrségről, nem mondták meg, hol van a férje. Megkönnyebbülten nagyot sóhajtott.

Burgonya bácsi nemrég üzenetet kapott. Amint látta, hogy szó nélkül eltűnt a rendőr a kórházi szobából, tudta, hogy azonnal öltöznie kell. Óvatosan kilesett a folyosóra. Nem volt ott senki. (A másik rendőr éppen a nővérszobában vett érzékeny búcsút a dögös ápolónőtől.) Így a lengőajtón keresztül leosonhatott a földszinti főbejárat felé. Éppen csak be tudott ugrani egy oszlop mögé. Egy pálma takarásában jól látta, hogy két megtermett férfi jön be az ajtón és lép a portásfülkéhez. Még hallani vélte a nevét, tompa puffanást is hallott, aztán a két férfi feliramodott a lépcsőn, amelyiken ő éppencsak leért. Kifelé osonva fél szemmel látta, hogy a portás a földön fekszik, egyik lába kilógott a nyitott ajtón. Szegény – gondolta, miattam ütötték le. Gyorsan kilépett a kapun. Az eső még mindig szemeterkélt Zimankós, sötét volt az utca, mégis langyos szél fújt. Érdekes – gondolta, és összébbhúzta kopott felöltőjét. Olyan az idő, mint annak idején a jó öreg szigetországban.

Egyszerre megtelt energiával, és a szemét borító szürkehályot meghazudtolva, öles léptekkel elindult egy határozott irányba, ahol jólismert kocsi várta a sarkon túl. Mikor beült a kocsiba, felszisszent. Tényleg eltörhetett egy bordám - gondolta.

– Jól vagy, Benedek? – szólalt meg valaki a sötét kocsiban.
– Mondtam már, hogy ne szólíts a nevemen! – mondta élesen Burgonya bácsi.– Hogy van a feleségem?
– Jól – hazudta a sofőr. – Telefonáltunk neki, hogy mégse induljon el, mert nyugtatót kaptál, reggelig alszol. (Remélem, addig addigra épségben kihozzuk a házból – de ezt már csak magának mondta.)
- Akkor jó – mondta Benedek.– Adj egy cigarettát!
Hátradőlt az ülésen, és hosszan, élvezettel fújta ki a füstöt. Évek óta nem gyújtott rá.

(Rapai Nándor)

5.
(Oroszlánketrec)

Benedek Szilárddal az autó megérkezett a Hivatalba. Ez volt az eredeti, teljes neve Burgonya bácsinak. A belső garázsban gyorsan beszállt a liftbe, és máris egy tárgyalóban találta magát. Négyen várták.
– Mit tudsz a mai éjszakáról? – kérdezte a hivatal főnöke.
– Miért? Mi van ma? – kérdezett vissza Benedek Szilárd.
– Egy vándorcirkusz érkezéséről hallottál? – Benedek nagyot nézett.
– Hogy jön ez most ide?
– Na jó, akkor sorjában – és a főnök elkezdett volna beszélni.

A vándorcirkusz Amszterdamból késő délután érkezett a határhoz. A műsort már régóta kiplakátolták. A fő attrakciók az állatszámok, ezek között is az idomított oroszlánok produkciója. Ugyanis az idomár egy csimpánzmajom volt. Az állatok királyai – szám szerint négyen – egy senki kis majom előtt pitiznek. Nem semmi – pestiesen szólva. A műsort egy török tanította be az állatoknak. A közönség mindig tapsolt a gyönyörűségtől. A papírok ellenőrzése hosszú órákat vett igénybe, addig a vámosok meg a határőrök is mind ott tartózkodtak meg kíváncsiskodtak is, hiszen egy cirkusz nekik sem mindennapi látvány. A kutyákat – mert azok is voltak szolgálatban –, nem merték az oroszlánok közelébe vinni. A parancsnok családja tiszteletjegyet kapott a díszelőadásra. Amikor elindulhattak végre a főváros felé, a török idomár elővette a mobilját.
– Leóék jól vannak, elindultunk a határról – mondta röviden angolul.
– All right, ki lesz éjjel ügyeletben?
– Szerjóska, az öreg bohóc – jött a válasz. – Új helyen, az első éjjel mindig ő van szolgálatban. Az állatok régóta ismerik, ha bohócruhában sétálgat a ketrecek között, az megnyugtatja őket.
– Rendben, semmi gyanúsat nem vettél észre, esetleg valami apróságot?
– Nem, tényleg nem, nyugodt lehetsz. Ti se térjetek el a tervtől.
– Nem fogunk– mondta a főnök. Aztán ő is felhívott egy számot. A jólöltözött úr alig hallotta meg a csörgést – ami egyébként egy szolíd oroszlánbőgés volt - , akkora volt a zaj nagykövet fogadásán. Már javában folyt a pezsgőzés.
– Elindultak. Szóljál neki, hogy készüljenek. Ja, és szóljál a lódokinak, hogy induljon ő is a szérumokkal. Mindenki a terv szerint. Ismered a részletes tervet, nem?
– Igen, főnök. Veled hol találkozom?
– Velem nem fogsz. Telefonon tartjuk a kapcsolatot. Úgy döntöttem, hogy te irányítod az akciót. Ha minden sikeres lesz, átveheted a dél-európai hálózatot.
– De főnök... – akart valamit mondani a jólöltözött úr, de mégis mást mondott. – Nem fogsz bennem csalódni, intézkedem. – Már látta maga előtt a tengerparti villát, amit majd a jutalomból vesz. Az idegenlégióban szerzett pénz már rég elúszott.

A főnöknek nem volt már szándékában személyesen részt venni az akcióban. Ha lebuknak, nem ő a felelős, ő az alföldi tanyán volt az akció idején a titkos harcikutya-viadalon. Majd mindenki tanúsítja. Azért legfeljebb felfüggesztettet kaphat. Jó orra volt, veszélyt érzett, nagy veszélyt. Csak most döntött úgy, hogy nem irányít személyesen, hanem telefonon. Az emberei sorsa nem érdekelte. Őt személyesen csak a jólöltözött úr és az unokatestvére ismerte, akik Burgonya nénit idehozták. Vele is megvolt a terve. Átment a másik szobába, az unokatestvérével beszélni.

Ezt már Burgonya néni nem hallotta. De addig mindent, hiszen a házi mikrofont, amelyen keresztül vallatták, mint tudjuk, elfelejtették kikapcsolni. Szeretett krimit nézni a tévében, Szöszmösszel az ölében, és most úgy érezte, hogy egy valóságos krimi kellős közepébe került. Elrabolták, alaposan ráijesztettek (a bundabugyija a tanú), keresnek valami csomagot, amihez a férjének is köze van, jön egy cirkusz oroszlánokkal, egy bohóc vigyáz rájuk éjszaka, a szálak pedig most egy követségen futnak össze. Ennyit tudott a kihallgatott telefonbeszélgetésekből. Hosszan nézett maga elé, akár csak egy emelettel feljebb az előbb a főnök, és neki is hatalmas gyanú támadt az agyában. Csak másféle. Az imént még vicsorgó dog vele szemben már látszólag unatkozott.

A sejtés, amely a főnök agyában megfogant, bizonysággá vált. Rájött, hogy Burgonya bácsi nem az, aki. A rohadt életbe, a vén kapcabetyár! (Amikor nagyon mérges volt, sohasem tudott olyan zaftosan káromkodni, bizonyára az úri neveltetése miatt.) Vajon mit tud az öreg, hiszen már több, mint egy éve ő a postás. Mindenhová ő viszi a csomagokat, ismeri a címeket! Méghogy szürkehályog!? Hány éves tulajdonképpen? De a mai szállítmányról biztosan nem tudhat – nyugodott meg. Az oroszlánok ketrecéről semmit. Hiszen csak hárman tudnak róla, meg a török idomár a cirkuszból. Azt meg, hogy ma érkezik, ő is csak ma tudta meg.
– Kérj tőle bocsánatot – mondta az unokatestvérnek. – De őszintének tűnjön, a fene egyen meg! Vidd haza, és ragadj rá utána.
– Hogyan, főnök?
– Úgy értem, ha elmegy otthonról, te félnótás. Mert elmegy, az hétszentség. Szerintem tudja, hol van az öreg akárkicsodája. Biztos hozzá szalad. A telefonjára már Leonék rákapcsolódtak. Ha elkapták az öreget, amit kétlek – mormogta –, azonnal hozzátok őket a tanyára. Kiverem belőlük, mit tudnak, még mielőtt bajt kavarnak. A harci kutyák nem ismernek tréfát.

Burgonya néni már semmin nem lepődött meg. A sofőr jött be a szobába, halkan megállt mögötte.
– Bocsánatot kell kérnünk Öntől! Tudja madam, egy kis félreértés történt. Azt a kis kártyaadósságot felejtse el, a csomag meg megkerült – hazudta a főnök unokatestvére. – Tudja, családi ékszerek voltak benne, régiek, de a férjének semmi köze nem volt ahhoz, hogy egy ideig nem találtuk. Tisztáztuk vele. Ugye nem haragszik, madam, ha bekötöm a szemét, és így viszem haza. Minket felejtsen el. A férje meg már bizonyára mindenütt keresi.

Burgonya néni összeszorította a száját, nehogy véletlenül kinyissa, és eláruljon valamit abból, amit tudott. De már neki is megvolt a terve. Amint kitették az asszonyt kapu előtt a kocsiból (lassan éjfél felé járt az idő), Retek, a törpepapagáj rögtön repdesni kezdett örömében, hiszen a kalitkából pont a kapu elé látott. Részben annak örült, hogy mindjárt enni kap, részben azért, mert beárulhatja a többieket. Amikor Burgonya néni belépett a szobába, és felkattintotta a villanyt, és igencsak meglepődött a látványon. Pilátesz, a patkány és gyerekei a váratlan fénytől berohantak az öreg kredenc alá az odújuk felé. Spangli égnek meredező lábakkal feküdt (talán élettelen, gondolta Burgonya néni – nem bánta volna), a két macska, Fritz és Szöszmösz, a kedvenc egymáshoz bújva hol vinnyogott, hol meg furcsán nyávogott a tévé alatt (még sosem feküdtak együtt, hiszen utálták egymást). Retek pedig ide-oda röpdösve kiabálta: A csomag!, a csomag!... Ellopták!, Ellopták!...

– Tudom – motyogta az asszony maga elé. A csomag. És valami nagyon furcsa jutott eszébe, még ápolónő korából. Akkor ismerte meg Benedek Szilárdot, több, mint tíz évvel ezelőtt a kórházban. Amikor a férfit behozták az elvonóra se holt, se eleven nem volt, mindene remegett. Jolánka – azaz Burgonya néni – az alkoholambulancián teljesített szolgálatot, azután kérte magát ide, hogy a férje májcirrózisban meghalt. Jó ember volt szegény, akkor kezdett inni, amikor megtudta, hogy sosem lehet gyereke, pedig nagy családot akart, ő is abban nőtt fel.
Benedek Szilárd történetét csak jóval később ismerte meg.

Mielőtt a hivatal főnöke elkezdte volna összefoglalni az eseményeket, Benedek Szilárd azt mondta: Várjatok egy percet! És mielőtt bármit kérdezhettek volna tőle, hazatelefonált. Úgy tudta, otthon van a felesége. Az se baj, ha felébreszti. Otthon a telefont valóban a felesége vette fel.

-–Csakhogy megkerültél! – lágyult el Jolánka rögtön. – Csakhogy megkerültél! Jól vagy? Mindent gyorsan el kell mondanom – és már kezdte is volna, de Benedek Szilárd közbeszólt. – Majd reggel. Aludj tovább, kedves! Majd reggel én is mindent elmesélek.

A négy ember csodálkozva összenézett. Ő meg hogy a csudába érkezett haza?! A kommandósok már elindultak megrohanni a villát, hogy Burgonya nénit kimentsék. Ők is ráálltak a villa tulajdonosának telefonjára. Mindent hallottak, csak azt nem, amit szóban mondott el a sofőrnek, azaz az unokatestvérének. A főnök gyorsan leállította az akciót, és Benedek Szilárd óriási meglepetéssel hallgatta, hogy milyen veszélynek volt kitéve a felesége.
Mondd a kódot, Szilárd – ült a főnök a számítógéphez. A Te adataid is kellenek.

- PFSZR – diktálta. Nem véletlenül adta az állatok neveit kódként. Így biztosan nem felejti el...

(Rapai Nándor)