Hogy mi van?
Azt állítja Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter (a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában), hogy miközben a kormányt a bankrendszer tönkretételével vádolják, „a bankrendszer nyereségmutatók alapján is jó állapotban van”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nincs. A friss adatok szerint ugyan a magyarországi bankok tavaly valóban elkönyvelhettek 67 milliárd forintnyi adózás utáni nyereséget (az összforgalomhoz képest ez minimális), csakhogy ez a profit főleg az egyik német tulajdonban lévő bank nagyarányú (és a veszteségek miatti kényszerű) tőkeemelése miatt képződött – papíron. Összességében a magyar kereskedelmi bankok továbbra is veszteségesek, néhány (egyébként szintén gyenge lábakon álló) kivételtől eltekintve. Ha Varga szerint ez a jó állapot, van okunk aggódni.
Azt is állítja a nemzetgazdasági miniszter
(ugyanott), hogy a kormány nem adta el a „családi ezüstöt” az államadósság csökkentéséhez, vagyis nem használt fel ehhez állami vagyont, sőt azt még gyarapítani is tudta, például a Mol-részvények megvásárlásával.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a kormány pontosan a „családi ezüstöt”, még közelebbről a családok ezüstjét tulajdonította el az adósságcsökkentéshez (amely mellesleg nem sikerült, hiszen az adósság ismét a GDP 80%-a fölött van). A magán-nyugdíjpénztárak háromezermilliárdja ugyanis a családoké, a magánembereké volt, az ő nyugdíjukra félretéve és befektetve. Ami a Mol-részvényeket illeti, a csomagot szintén a máséból, IMF-kölcsönből vásárolták, a részvény árfolyama pedig hétfőn 13 ezer forint alá esett, holott Orbánék 2011-ben még 22 ezer 400 forintért vették. Elköltöttek tehát ötszázmilliárd forintot Mol-részvényekre, és ebből már több mint kétszázmilliárdot elvesztettek. A mi zsebünkből. A mi ezüstünkből.
Azt is állítja Varga Mihály
(szintén a Vasárnapi Újságban), hogy a családi adókedvezmény bővülésével, a rezsicsökkentéssel, a nettó bérek emelkedésével „akár egy 13. vagy 14. havi jövedelem is ott marad a családoknál”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy dehogyis marad. A 13. havi többletjövedelem 8,3 százalékos emelkedést kellene hogy jelentsen reálértékben, a 14.-kel együtt pedig majdnem 17 százalékot. Ehhez képest azonban 2010 óta mindössze 2-3 százalékkal nőttek a reálbérek, illetve a reáljövedelmek. Négy év alatt. Úgyhogy matekból és gazdaságpolitikából bukta. Kampányhazugságból jeles.
Azt állítja továbbá Varga Mihály
(lásd: fent), hogy a magyar gazdaságnak fontos partnere ugyan az ukrán, de szerencsére „az ukrán kitettség nem olyan erős, hogy az megrengesse a magyar gazdaságot”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem a két ország gazdasági kapcsolatai a lényegesek (bár tavaly elérték a négymilliárd dollárt, és az ukránok jelentős mennyiségű áramot adnak el nekünk), hanem az, hogy leállítják-e az orosz gázszállításokat Ukrajnának, illetve Ukrajnából. Mert ha igen, az bizony megrengeti a magyar gazdaságot. Főleg azért, mert a magyar tárolókban a tél beálltakor csak 1,7 milliárd köbméter gáz volt a 4,3 milliárdos kapacitással szemben, sőt az Orbán-kormány utasítására 120 millió köbméter párnagázt is eladtak, pedig az technológiailag is kockázatos. Párna és tartalék nélkül mire hajtjuk le a fejünket, ha az oroszok elzárják a csapot, tessék mondani?
Azt állítja Fricz Tamás
(a Civil Összefogás Fórum egyik vezetője a Magyar Nemzetben), hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra hozásával „a Fidesz azt tette, amit tennie kellett... a Fidesz az egyetlen járható útra lépett, amelyre magát demokratikusnak valló párt léphetett.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy ez a magát demokratikusnak valló párt a mai napig nem ismerte be, hogy valóban erre az állítólag egyetlen járható útra lépett. Még Kósa Lajos alelnök is visszaszívta saját, minapi „igazságbeszédét”, amely szerint ő is hallotta a felvételt, és valóban a Fidesz juttatta el az anyagot a médiához. Fricz Tamás mindenesetre ezt most tényként közli (ami helyes), csupán rossz következtetésre jut (ami nem helyes). Az egyetlen járható és demokratikus út ugyanis az lett volna, ha a Fidesz áll elő a birtokába jutott beszéddel, maga vállalja annak közzétételét, nem pedig szabad prédaként dobja be a köztudatba, úgy viselkedve, mintha az a pártot is váratlanul érné. „Igazságkampányukat” így építették hazugságra. A mai napig. Nem mondanám túl demokratikusnak.
