Hó

Egy dráma – csupa nőszereplővel. De nem Bernarda Alba házáról van szó, nem a könnyes-romantikus andalúziai faluban vállalt fogságról, ahonnan kilépni a családfő, a férfi halála után nyolc évig nem szabad.
A bosnyák asszonyok tragédiáját nem a hagyomány, a rítus szabja ki, hanem maga a cudar és érzéketlen történelem. Amit ekkoriban s errefelé, Kelet-Boszniában, Slavno falu környékén, Sarajevo árnyékában polgárháborúnak hívtak. De hívhatták volna testvérháborúnak is.

Az áldozatokat elhajtották, agyonlőtték, sírjuk nincs, emlékük foszlik, bár a nők még gyötrődve őrzik. Apa, férfi, fiúgyerek – sehol. Egyetlen túlélő a megnémult kisfiú, aki AZÓTA néma. Tanú, aki nem beszél. S ha megretten valamitől, valami váratlantól, valamitől, ami ARRA emlékezteti, a haja hirtelen elkezd nőni, lányosan hosszúvá. (Talán így úszta meg akkor, amikor a többieket elvitték: a hosszú haja miatt. Ez lenne az életösztön és a kétségbeesés hormonválasza?)

Féloldalas falu, csupa keserű tekintetű asszony, félbemaradt pillantásokkal, kihűlt ágyakkal, félig rom házakkal. Az erdő fái alatt aknamező. Hogy pontosan hol, ki tudja? Még a tömegsírok helyét sem tudják. Ott valahol? Vagy amarra? És kell-e még, érdemes-e még, lehet-e még várni?
Nem mintha volna választás más.

A nők dolgoznak. Szilvalekvárt tesznek el, ajvárt, zöldséget, befőttet. Rongyszőnyeget szőnek. Imádkoznak az egyetlen férfival, az öreg, sánta mullahhal. Vevőt keresnének a portékára, de vevő errefelé nem jön. S tán jobb is így, hisz isten tudja, a jövevény mit akar. Mit akarna? Mit akarhatna?

Aztán jön egy szerb férfi. Mondja: harcolt persze, mint mindenki, de ő nem ölt. Sőt: megmentette az egyik falubeli férfit, szerzett neki amerikai vízumot, az már ott éli világát. És ha ő meg már itt van, annak a falujában, akinek – mint tudják – megmentette az életét, hát meg is venné a földet. Wellnessközpontot lehetne csinálni ide. Volna hozzá nyugati pénz...

A drámának nincs prózai, valóságos, realista befejezése. (Vannak történetek, amelyek elmondhatatlanok, befejezhetetlenek.) A kék barlang, ahol állítólag a megölt gyerekek vannak, csak a transzcendenciába nyílik.

A hiány filmje. Szép, finom szavú, keserű.
(Rendezte Aida Begic´. Alma szerepében Zana Marjanovic´, Safiáéban Vesna Mašic´.)