Históriák
Bármi megtörténhet, mondják egybehangzóan optimisták, pesszimisták. S ami megtörténhet, az meg is történik. Ezt hívjuk történelemnek.
Benne óriások, mint Nagy Péter, aki közelebb akarta húzni Oroszországot a „művelt Nyugathoz”, holott maga Európa csupán egy parányi nyúlvány a nagy ázsiai kontinens testén. (Persze, nem elhanyagolható. És a nagyság nem mindig mérhető négyzetkilométerben.) Benne olyan rendre visszatérő törpék, mint az orosz történelem szélhámosai, az álcárok. (Igaz, nálunk is voltak trónkövetelők szép számmal, s ritkán végezték jól.)
Olvashatjuk, hogy csak Dmitrijből négy hamis is fellépett. Az első, a kiugrott szerzetes valóban feljutott a trónra. A második egy bukott tanító volt, s talán a lengyelek, talán a kozákok „adtak lovat alá”. Feleségét úgy örökölte, az első Dmitrijtől. A harmadik kockáztató moszkvai hivatalnokból lett trónkövetelő. A negyedik egy üldözött kozák attamán volt, ő ugyancsak feleségül vette Marinát, az első és második Dmitrij már alaposan begyakorlott feleségét, aki egy fiút is szült neki. A hatalom azonban könyörtelen volt. Dmitrijt karóba húzták, hároméves fiát felakasztották (!), a többszörös cárnét kolostorba zárták.
Elrettenthet a brutalitás, a keleti kegyetlenség. No de, hát nálunk nem öntöttek-e forró ólmot Vazul fülébe, nem tolták-e ki Vak Béla szemét, hogy alkalmatlanná tegyék a királyságra? A művelt és keresztény Európa egyáltalán nem zsenírozta az elkövetőket.
Az természetes, hogy Szvák Gyulától eddig is kitűnő történelmi munkákat, élvezetes esszéket olvashattunk. Ámde most feltűnik mellette egy eddig ismeretlen társszerző, bizonyos Kvász Iván. Hogy kicsoda ő? A kötet végére kiderül.
(Szvák Gyula: Klió, a csalfa széptevő. Kvász Iván: Klió, a tanító. Ruszisztikai könyvek XXXVII. Russica Pannonicana.)
Erdélyi S. Gábor