Helvécia dicsérete

Politikai, gazdasági, erkölcsi nyomorunkban miért ne játszhatnánk el a gondolattal, hogy szegény, kis országnak is sikerülhet? Idén éppen 710 éves Svájc, teljes nevén Eidgenossenschaft, azaz esküszövetség – a szabadságra. Nekik, Európában páratlan módon, sikerült.

Bezzegország tudós hazai apologétája a nyelvész Ódor László, a Corvinus Egyetem tanára. Nagykövet volt Bernben, majd hazatérve megalapította az egyetem Svájci Központját. És még sok minden mást tett, hogy okulhassunk az oly tanulságos helvét példából, most pedig kötetet is összeállított. Üdvös, hiszen félő: a szakembereken kívül kevés magyarnak van fogalma arról, hogy úgy is lehet, ahogyan Svájcban csinálják. Hogy sikeres államuk fő jellemzője a konkordanz: a megegyezés keresése. Annak páratlan (s nem feltétlen utánzandó) példája a „varázsformula”: a négy nagy párt, balról jobbra, vagy fél százada együtt ül a kormányban, döntéseiket belső viták után közösen hozzák.

A kormány feladatai egyébként szerények. Minden fontosabb ügyet népszavazás dönt el – az elmúlt húsz évben ötszáznál több volt. Az EU-ban annyit emlegetett szubszidiaritást pedig itt már századok óta gyakorolják: az ügyek többségében a közvetlen érdekeltek, a kantonok, a települések határoznak. Az utóbbiakhoz folyik be a személyi jövedelemadó, s ott döntenek még az állampolgárságról is: hiszen a kérelmezőt ott ismerik, ahol él. A kisebb közösségek mindennapi demokráciája, a kölcsönös ellenőrzéssel párosult közös döntések kiiktatják a hevesebb politikai harcokat.

„Svájc a mások álma” – citálja Ódor a helvétek egyik íróját, hogy felidézze: hajdan a szegény alpesi országból tízezrével áramlottak az emberek felvirágzó Monarchiánkba. Gerbeaud, Haggenmacher, Ganz neve fennmaradt. „Viszonzásul” a háború után, majd ’56-ban Svájcba került vagy ott felnőtt jeles magyar tudósok, művészek sorát idézhetnénk. Az Ódor felmutatta helvét példa egyhamar aligha követhető – de álmodjunk legalább.

(Ódor László: Mi, Svájc és Európa. Káli–Bacchus)