Háztáji nagyvilág
Szerző bejátssza a világtérképet: történetei hátteréül Lengyelországot, Latin-Amerikát, Új-Zélandot, Romániát, Kanadát, Bulgáriát, Máltát, Norvégiát stb. használja. De mindenhol mintha hazai tükörbe néznénk bele.
A bukott belga miniszterelnök „kedvenc szórakozása választások után a mániás-depresszió lett”. Ugyanis van, amikor a választás már nem választás kérdése. A kormánymenedzser és a sztájliszt csomagolja a politikát. Kamu tenderek és kinyert pártpénzek révén működik a sutyi: „a választások után cserélünk”, egyezik meg az ellentétesen hangolt gerincű miniszterelnök és az ellenzéki vezér.
Ezekben az országokban kiszámítható a beszámíthatatlanság, napirenden van az ilyen-olyan listázás, itt a „a nyugdíjkorhatárt 92 évre akarják emelni” – vagy csökkenteni, kinek hogy, és „minden létező adót megadóztatnak”. Errefelé bevezették a franciakulcsos adót, és a Szaltó a Köbön Program keretében összevonják a matekot meg a testnevelést.
A „Nemzeti Önvédelmi Körtől a Hazafias Zászlóégetőkig” bezárólag mindenki Nagy-Montenegróról álmodozik, de ez is – mint annyi más – államtitokká lett nyilvánítva. Kis nép vagyunk, de mindig igazunk van – tehette hozzá egy birodalmi hencegő.
A közös rettegés tartja össze a politika szereplőit: ki mit tud a másikról. Csak az lehet a kormány tagja, aki önfeljelentőként ad bűneiről bizonyítékot a miniszterelnöki páncélszekrény számára, és így, zsarolhatóan teszi magát alkalmassá a kabinettagságra. Vérbeli abszurd! Amint a következők is: „választói látták rajta, hogy ő sohasem hazudott”, vagy „...az ellenzéki szocialista képviselő merészen partra ugrott yachtjáról”.
Kitűnő az eltűnt gyorsvonat esete. Ezt a masiniszta eltérítette, hogy a sikeres és virágzó Magyarországba bevándorolni kívánó osztrákokat, franciákat, skandinávokat jó pénzért ideszállíthassa. Ebből sok galiba támad.
Szerző jól ismeri a politika belvilágát. Humora könnyed, stílusa hajlékony, iróniájával borotválkozni lehetne.
(Somogyi Zoltán: Ránc az alsónadrágon. Alexandra Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
