Hát ez Sirály!

Mint a moziban. Kabátostul vonulunk le a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Termébe a Sirály előadására. Nem zárt be a ruhatár, nem is járt le a ruhatáros munkaideje – láttunk már ilyen csodát. Nem, a kabátok, a mi derék téli társaink, amelyekkel e hónapokban szinte eggyé válunk – a kabátom én vagyok –, szerepet kapnak az előadásban. Díszletként és kulisszaként ott függnek velünk szemben, a kifutónak megépített hosszú színpad mögött. Ott sorakoznak szürkén, barnán, feketén, bár megtörné egyhangúságukat egy piros sapka vagy egy bordó sál... De nem, marad a földszínű massza, ez ömlik ki reggelenként a rozsdás metrókocsikból, ez dől vissza beléjük délután.

A rendező, Alföldi Róbert ért hozzá, hogyan kell bevonni a közönséget egy olyan játékba, amelyben a mi játékainkat játsszák. Ahol mindenki mást szeret és máshol szeretne lenni, ahol jó és rossz terv egyként elbukik, semmi sem sikerül. Ahol végül mindenki beéri valaki vagy valami mással. A tehetetlenség és a tehetségtelenség sértettjei a színpadon, a kabátok alatt. Díszlet, kellék alig kell már ezekhez a kabátokhoz. Néhány szék, pár méter fehér tüll, egy lézerkard, a mindenkori kitömött sirály és a csehovi puska.
Meg persze a csehovi szöveg – Makai Imre fordításában.

Arkagyinát Básti Juli játssza. Színésznősen pózol, csilingel vagy sikít. Egy szuszra dicsér és aláz. Az öregedő asszony rémült, hisztérikus sikolyával parancsolja vissza elillanni próbáló szeretőjét.

Tompos Kátya Nyinája megrázóan tehetségtelen, biztos bukásra van ítélve. Nagy jelenet kettőse Trepljovval (Farkas Dénes) a falusi színpadon. Tompos hófehéren, mezítláb tapicskol végig a hómezőként elnyúló tüllfolyosón, és oroszul szavalja a lézerkarddal rohangáló Trepljov dagályos szövegét. A tehetségtelenség agresszív.

Kulka Dorn doktora laza, cinikus és elegáns. Dudorászik. Holnap, ki tudja, holnap... A jóllakott ember nyugalmával szemléli a körülötte vergődő szerencsétleneket.

A végén sem tapsrend, sem meghajlás, sem taps. A színészek – az említettek mellett Blaskó Péter, Szarvas József, Nagy Mari, Földi Ádám, Fehér Tibor, Tenki Réka – kiosztják a kabátokat.

Fogjuk a magunkét, megköszönjük, eloldalgunk.
Ők – egyelőre – még maradnak.

Ferencz Zsuzsa