Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal

Zsigmond Vilmost ezt követően még háromszor jelölték az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díjára. 1979-ben a vietnami háború borzalmait és utóhatásait bemutató A szarvasvadász, 1985-ben A folyó című dráma, 2006-ban pedig a Fekete Dália című noir krimi operatőri munkájáért nominálták ismét Oscarra.

Az operatőr 1930-ban született Szegeden, a középiskolát a szegedi piarista gimnáziumban végezte. Egy történet szerint akkor kötelezte el magát a fényképezésnek, amikor egyszer egy betegség miatt ágyba kényszerülvén, a kezébe került egy fotózásról szóló könyv.

Később Budapesten tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Illés György tanítványaként végzett operatőrként 1955-ben.

Főiskolai társával végigfilmezte a az 1956-os forradalom eseményeit. '56 novemberében Kovács László operatőr társával emigráltak az országból, és magukkal vitték a több tízezer méternyi filmfelvételt, amelyek a forradalom eseményeit dokumentálták. Zsigmond Vilmosnak és Kovács Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy a nyugati közvélemény megismerte a forradalmat, felvételeik bejárták a világsajtót.

Zsigmond Vilmos az Oscar-díj átvételével kapcsolatban az Origónak adott

„Volt egy előre eltervezett köszönőbeszédem, leírtam pár dolgot, hogy miket mondanék, ha véletlenül én nyerném az Oscart. Amikor aztán felléptem a pódiumra, izgalmamban vagy örömömben elfelejtettem mindent, amit mondani akartam. Majdhogynem improvizálva beszéltem, szívből jött, amit mondtam. (...) Hét Oscarra jelölték a Harmadik típusú találkozások-at, azt hittem, mindegyiket megnyeri, mert az volt a legjobb film abban az évben. Azt hittem, Spielberg is megkapja a magáét. Nagy disznóság volt, hogy csak én kaptam Oscart a filmért.”