Hadikomédia a Katonában
Hogyan lehet a háborúról, az illúziók elvesztéséről úgy mesélni, hogy közben mulatunk és nevetünk? Hozzávalók: G. B. Shaw-darab, Monori András zenéje és a Katona parádés szereposztása. Olvasóink egy darab páros jegyet nyerhetnek a Katona József Színház A hős és a csokoládékatona című darabjára, március 25-dikére.
1885, balkáni határvidék. Egy fiatal lány, Raina hálószobája erkélyén ábrándozik vőlegényéről, Szergejről, aki épp harcol, igazi hős, neki köszönhetően megfutamodott az ellen. Ám amikor a lány aludni készül, idegen svájci katona mászik fel szobájába. Aki piszkos, pimasz, tárgyilagos és félti az életét: egyáltalán nem olyan, mint ahogy Raina a hősöket elképzelte. Például a haza dicsőségénél jobban érdekli a hazai csokoládé, aminek híján van.
A hős és a csokoládékatona G. B. Shaw korai, kevésbé ismert darabja, a Katona József Színház előadásában zenés komédia. Az Oscar Strauss által írt operettváltozatot Shaw is ismerte, nem lelkesedett érte nagyon. A Katona viszont nem ezzel dolgozik. A rendező, Máté Gábor úgy gondolta, nem lenne szerencsés, ha a Katona színészei operettet énekelnének, mert úgy tűnhet, gúnyolódnak a műfajon. Elhatározták, zenét íratnak hozzá Monori Andrással, jól is sikerültek a kusturicás dallamok. A versek Várady Szabolcsot dicsérik, így tulajdonképpen új színdarab született, melyben a zene és az ötfős zenekar összefonódik a cselekménnyel. A dalokon nevetünk, egyben a történetet is előregördítik.
„Gyorsabban romlik meg a tréfa a halételnél. A szellemesség hamar elfonnyad. A tegnapi vicc alig érthető. A Katona József Színház felújította a mindaddig sorra megbukó, éles szavú kritikusból drámakieszelővé átnyergelt G. B. Shaw 117 éve a londoni operettekre szakosodott Playhouse Színházban botrányt kiváltó hadikomédiáját. Sikert aratott vele – írta a darabról a 2009-es bemutató után Molnár Gál Péter. – A viccek élnek. A szemtelem közhelyszaggatás ma is hatékony. Noha minden Shaw darab cselekményének közepét a szerelem mozgatja, teljességgel erotikamentesek. Első jelentkezésükkor borstörőnek érződött a szereplők racionális önelemzése. Kirítt a drámagyártás elfogadott divatjából. A mesebeli Balkánon játszódó csatadarab megütközést keltett. VII. Edward király kijelentette: A szerző, természetesen őrült! Shaw szemtelen volt, nem őrült.”
A remek szereplőgárda (Bodnár Erika, Jordán Adél, Haumann Péter, Nagy Ervin, Kocsis Gergely, Pálmai Anna, Bán János, Dankó István) előadását nem egy díjjal jutalmazták. (Vastaps-díj, 2009., a legjobb női főszereplő: Jordán Adél, a legjobb férfi mellékszereplő: Kocsis Gergely, VIDOR Fesztivál, 2009.)
Máté Gábor így vallott a háborús történetről: „úgy gondoltam, hogy ennek ma egészen más jelentése van Magyarországon, mint régen lehetett. Ez ma nem egy mesebeli közeg, hanem egy igazi, számunkra is közeli dolog. Másrészt pedig egy olyan illúzióvesztésről szól, ami minden ember sajátja. Mindenki átmegy azokon a tapasztalásokon, amiken a főbb szereplők. Elképzelték valamilyennek az életüket, valamiben nagyon hittek, de az élet átírta az egészet, és kiderült, hogy nincs minden úgy, ahogy megálmodták. Fontos darabról van szó. És közben egy jó vígjáték, nemes anyag. Jó vele dolgozni.”
