Foltos fedettek
A leleplezések nyomán világosodott meg, hogy számos ügynököt ismertem. Közülük csak egyről tudtam, hogy kicsoda-micsoda, a kétbőröndös Willy Lomanról, de hát ő is már régen meghalt.
Megfigyeltből viszont számtalannak köszönhettem. Ültem az asztaluknál, néztem a filmjeiket, jártam a színházukba. Nem csoda, ha rólam is faggattak, akit lehetett, s énekelt, aki már nem bírta.
Kiváló művészek is az államvédelem fedett informátorai lettek. (Előénekesek.) Egy háborús folt az életrajzon, egy külföldi rokon, egy rossz kapcsolat könnyen zsarolhatóvá tette őket. A köztiszteletben álló, sikeres Máriássy Félix jelentett színészeiről (Ruttkai Éváról, Törőcsikről, Págerről), forgatókönyvírójáról, zeneszerzőjéről, gyanúba hozta Makkot, Petrovics Emilt, Ungvári Tamást. Jelentett tanítványairól. Igaz, közülük néhány meg róla jelentett, a Színművészeti Főiskola tanáráról. A feleség, Máriássy Judit évtizedeken át másolattal (!) írta belügyi dolgozatait.
Böszörményi Gézát megzsarolták, mert a háború alatt Hunyadi-páncélgránátos volt, Recskre rakták. Mamcserov Frigyest viszonylag hamar kiengedték a kezükből, tán Darvassal való kapcsolatának köszönhetően. Szabó István jelentett többek közt Major Tamásról, Várkonyi Zoltánról, Gyárfás Miklósról, valamint tanulótársairól, legtöbbet Gábor Pálról és Novák Márkról, Gyöngyössy Imréről. Jelent Kézdi-Kovács Zsoltról is, akit szintén beépítettek, s viszontjelent Szabóról, Molnár Gál Péterről.
A filmnyelvi újítónak tartott Bódy Gábort hazafias alapon szervezték be Bíró Yvette, Konrád György kikémlelésére. De szemmel tartotta Heller Ágnest, Hegedűs Andrást, Haraszti Miklóst is.
Ügynök jelentett ügynökről, ügynök jelentett önmagáról, ezzel is kavarva a szálakat, és ki tudja, kiről mit jelentettek a nem azonosítottak...
Ma már csak a memóriaipar dolgozik, hatos kartonból, beszervezési nyilatkozatokból, szégyenletes ki-, be- és feljelentésekből az emberi törpeségek szomorú dokumentációin.
(Gervai András: Fedőneve: „szocializmus”. Művészek, ügynökök, titkosszolgák. Jelenkor Kiadó.)
