Főfönök

Akárhogy is, merész vállalkozás az ilyen. De a Radnóti Színház művészei sosem arról voltak híresek, hogy híján volnának a merészségnek. S az eredmény most is őket igazolta. A Főfőnök fergeteges filmvígjáték volt négy éve, s fergeteges színpadi játék lett belőle a Nagymező utcában. Méghozzá úgy, hogy bár hűen követi Lars von Trier szövegkönyvét, Anger Zsolt rendezése bátran szakít a filmes eszközökkel (mondjuk, nehéz is lett volna a recézett vágásokat meg a folytonos közeliket váltogatni a színpadon), és önálló megoldásokat keres.

Csányi Sándor például mindenben ellentéte a film egykori főhősének. Az ijedt, neurotikus, sovány, szőke, Csányi meg délszakian slemil, és úgy tud gambinizni, mint kevesen. Anger nyilván a szereplőválasztással is tudatni akarta mindenkivel, aki a filmet nyomozná az ő színpadán, hogy itt másról van szó. És tényleg. Ezek a dán szoftverfejlesztők mi vagyunk, innen, a magyar fővárosból, és az izlandi vevőt is nagyon ismerősnek találjuk. Az meg, hogy harsányan nevetünk az egészen, azt mutatja, hogy legalább a humorérzékünket nem vesztettük még el.

Mi, színészek, nézők, effélék.

Mi, dánok.