Film készült A tőkéből

Német lapokban olvastam: Eizensteinnek az egykori jegyzetei alapján forgatott.

Nem egyedül készítettem a filmet. Költők, írók, gondolkodók, színészek és más filmesek is részt vettek a munkában. Eizenstein egyébként James Joyce Ulyssesének – azaz a nagybetűs modern regénynek – a felépítését vette alapul. Mi nem szó szerint követtük az orosz rendező jegyzeteit, de az ő elképzeléséhez hasonlóan mi is az önkifejezés legkülönfélébb eszközeit használtuk fel: interjúk, zenei betétek és dokumentum jellegű részek váltják egymást. Képekkel és írásokkal dolgoztunk, montázsszerűen. Pontosan úgy, amiként annak idején Eizenstein eltervezte a saját – ahogy ő fogalmazott – „intellektuális filmjét”.

Az ötlet a 20. század nagy gazdasági világválságának „előestéjén” vetődött föl benne. Különös véletlen, hogy ön viszont – most már tudjuk – a 21. század hasonló pénzügyi krízisének „előestéjén” fejezte be a filmjét.

Efféle „időzítésre” azért nem gondoltunk. Egyébként én már korábban készítettem egy televíziós rövidfilmet Eizenstein hajdani tervéről. Egy párizsi szerkesztő és a Suhrkamp Kiadó fölfigyelt rá. Megkerestek, s azt mondták: hosszabb filmváltozatot is megérne a téma. Én pedig több okból is érdekesnek találtam az ötletet. Akkor már nagyon is foglalkoztatott, miként lehet majdnem kétszáz évvel Marx születése után az ő eszméit modern környezetben megjeleníteni. Főleg azok után, hogy gondolatait a történelem során a gyakorlatban is „kipróbálták”. Noha – szerintem – a kommunista rendszereknek vajmi kevés közük volt Marx valódi filozófiájához.

Önhöz közel áll a marxi filozófia?

A neomarxista Frankfurti Iskola – Theodor Adorno, Max Horkheimer és Walter Benjamin – követőinek a „házi filmese” vagyok. Rendkívül becsülöm ezeket a filozófusokat. Viszont nem kell marxistának lenni egy ilyen film elkészítéséhez. Engem mindig is az intellektuális értékek közvetítése izgatott. Most is.

Ön szerint mi a magyarázata annak, hogy Marx ismét népszerű? A tőkét gondozó német könyvkiadót is meglepte: idén eddig háromszor annyi fogyott a műből, mint tavaly egész évben. Sőt, a gazdasági válság még inkább fellendítette a keresletet.

Tény: sokáig nem volt divatos Marxot olvasni. Pedig A tőke filozófiai és művészeti szempontból is kiváló mű. Csakhogy sokan regényként olvassák, és ez nyilvánvalóan hiba. Tolsztoj másképp írta volna meg A tőkét, mégis – a maga műfajában – Marx műve van annyira érzékletes, mint a borogyinói csata leírása.

Krausz Tamás magyar történész nemrég azt nyilatkozta: aki valaha is tanulmányozta Marxot, az pontosan tudja, hogy ami most történik, az a kapitalizmus elkerülhetetlen infarktusa, a tőke öndestrukciója.

Lehet, hogy helytálló megállapítás. Kétségtelen: Marx igen pontosan elemezte a pénzügyi válságokhoz vezető helyzeteket. Úgy vélte: a prosperáló gazdaság nem képes megfelelően újraosztani a felhalmazott javakat, ezért válik a tőke önrombolóvá. De persze a filmben nem Marx gazdaságbírálatával foglalkozunk, hanem azzal: eszméi milyen hatással vannak a ma emberére.

Miért az lett a film címe: Hírek az ideológiai antikvitásból?

Marx műve – történelmi időben mérve – távol van tőlünk. De bizonyos elméletei legalább annyira jól elmagyarázzák a világ jelenségeit, mint az ókori filozófiák. Fogalmazhatnék úgy is: a film a mi „Pompeji-kutatásunk”. Ahogy a régészek igyekeznek feltárni egy eltűnt kultúra emlékeit, mi úgy próbáltuk meg egy történelmileg meghatározó eszméről lesöpörni az évszázados „port”.

Karl Popper filozófus úgy vélte: Marx tézisei nem többek „történelmi próféciáknál”, amelyeket ő éppoly megalapozatlannak tart, mint Nostradamusnak a négysorosait.

Marx művében életre kel a tőke: megtudjuk, mit mondana, ha beszélni tudna. Ennek semmi köze a próféciához. Marx csapnivaló jós volt, viszont zseniális elemző.

Ezzel kapcsolatban írta a Die Welt: ha ma, a krízis idején élne Marx, valószínűleg kiváló tévékommentátor lenne. Versengenének érte a csatornák. „Nagy szakállával üdítő látványt nyújtana a sok simára borotvált politikus között.”

Azért némi továbbképzés nem ártana neki. Beszéde és gondolkodása már nem lenne ugyanolyan átütő, mint a saját idejében. De persze nem tartom magam a marxi nézetek szakértőjének, sem kritikusának. Én – Eizenstein szemüvegén keresztül – csak fogyaszthatóvá akartam tenni ezt a filozófiát. A Frankfurti Iskola egyik fő kérdése: miért alapozhatja meg a tőke a nemzetiszocializmust? Miért vett jobboldali fordulatot a munkásosztály az 1929-es október 24-i „fekete péntek” után, amikor a New York-i tőzsde összeomlott? A filmben azt vizsgáljuk: mi megy végbe a válság után az emberekben, hogyan hat gondolkodásunkra a krízis. Ha ezt el tudnám szavakkal mondani, nem filmet rendeztem volna.