Fenevadak fejében

Alex Gibney legújabb dokumentumfilmje a törvényszéki pszichiátrián keresztül keresi az örök kérdést: mi késztet egyes embereket gyilkosságra?

2020. december 2., 08:00

Szerző:

Az Esquire magazin tíz évvel ezelőtt nem véletlenül nevezte Alex Gibney-t napjaink egyik legfontosabbá váló dokumentumfilmesének, hiszen számára tényleg nem léteznek tabutémák. Az elmúlt másfél évtized során Gibney számos kényes és a közvéleményt alaposan megosztó témát feldolgozott már a szcientológiától kezdve (Szcientológia, avagy a hit börtöne) a WikiLeaksen át (Előttünk nincsenek titkok: A WikiLeaks története) a katolikus egyházat érintő pedofilbotrányokig (Mea Maxima Culpa: Silence in the House of God). Pályafutását kisebb üstökösként kezdte: első fontosabb dokumentumfilmjét 2006-ban rögtön Oscar-díjra jelölték (Enron: The Smartest Guys in the Room), a legjobb dokumentumfilmért járó aranyszobrot pedig két évvel később meg is kapta a Taxi a sötétben című filmjéért.

Őrült, nem elmebeteg

Alex Gibney emellett számos izgalmas portréfilmet rendezett olyan kultikus vagy éppen botrányos figuráról, mint Hunter S. Thompson, Steve Jobs, Ken Kesey, Fela Kuti, Lance Armstrong vagy Eliot Spitzer. Legújabb, Őrült, nem elmebeteg című dokumentumfilmjének alanya nem más, mint Dr. Dorothy Otnow Lewis törvényszéki pszichiáter, aki négy évtizedes pályafutása során erőszakos emberek lelkivilágát vizsgálta, köztük számos sorozatgyilkosét is. Miért gyilkolnak az emberek? Egyesek miért képesek ölni, mások pedig miért képesek ellenállni a kísértésnek? Kiből lesz sorozatgyilkos? Lewis a disszociatív identitászavarban szenvedő gyilkosokkal folytatott munkája során felállított egy teóriát, hogy szerinte mi is teszi a gyilkost gyilkossá.

Dorothy Lewis úttörő jelentőségű munkát végzett, amikor megállapította, hogy

az erőszakos elkövetők többségét gyerekkorukban súlyosan bántalmazták,

illetve emiatt gyakran agyi károsodást is szenvedtek, mindez pedig jelentős mértékben hozzájárult viselkedésük eltorzulásához. Az elsők között vizsgált akkor még többszörös személyiségzavarnak nevezett betegségben szenvedő gyilkosokat, ám a szakma hosszú ideig nem vette komolyan vizsgálatainak nyilvánvaló eredményeit. A védőügyvédek viszont hamar felfigyeltek rá, ezért aztán Lewis számos hírhedt sorozatgyilkos tárgyalásán vett részt törvényszéki szakértőként, ahol több esetben is azt próbálta megértetni az esküdtszékkel, hogy az elkövetőt milyen pszichiátriai okok miatt nem szabadna a bíróságnak halálra ítélnie.

Alex Gibney dokumentumfilmjének leghátborzongatóbb pillanatai azok az archív felvételek, amelyeket Lewis a különféle sorozatgyilkosokkal készített pszichiáterként, de hiába beszél a filmben sokat Arthur Shawcross, Ted Bundy vagy Joseph Paul Franklin esetéről, az Őrült, nem elmebeteg valódi főszereplője nem a doktornő és nem is egy-egy sorozatgyilkos. Alex Gibney ugyanis végső soron arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi tesz valakit jogi és pszichiátriai értelemben beszámíthatóvá, vagyis büntethetővé, illetve hogy valaki gyilkosnak születik-e vagy bizonyos hatásokra válik azzá, arról nem is beszélve, hogy közülük ki és miért érdemel halálbüntetést. Dorothy Lewis álláspontja egyértelmű ebben a kérdésben: „A gyilkosokat azzá teszik, nem születnek. Minél jobban megértjük az erőszak kialakulását, annál nehezebb meghúzni a határt a bűn és az ártatlanság, az épelméjűség és az elmebaj között.”

Alex Gibney dokumentumfilmje tartogat néhány zavarba ejtő jelenetet, amelyek közül

a legnyugtalanítóbb talán az az interjú, amelyet egy utazó hóhérral készített, hogy kiderítse, ő vajon mennyiben különbözik más elítélt gyilkosoktól,

a tanulság láttán pedig garantáltan futkos majd a hideg a hátunkon, miközben a hóhér megmutatja a kizárólag a kivégzések után készített bizarr festményeit.

A felzaklató témát némileg ellensúlyozza a narrátorként közreműködő Laura Dern kellemes hangja, aki időről időre átveszi a szót Dorothy Lewistól, illetve a doktornő által készített szénrajzok is, amelyekkel az eseményeket igyekszik rekonstruálni. Összességében az Őrült, nem elmebeteg fontos bűnügyi-lélektani dokumentumfilm, de nem veszi fel a versenyt az HBO olyan más true crime műsoraival az elmúlt évekből, mint az Eltűnök a sötétben, a Szeretlek, most halj meg vagy az Atlantai eltűnések és gyilkosságok: Az elveszett gyermekek.

(Őrült, nem elmebeteg, 118 perc, HBO GO)

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.