Életfogytig Stradivari

– Ön pár napja New Yorkban járt, s részt vett egy jótékonysági árverésen, ahol az Ön lemezére is lehetett licitálni.

– Április végén léptem fel New Yorkban, mint egyetlen meghívott zenei előadó. Az est folyamán amerikai üzletemberek gyűjtést rendeztek a rászoruló középiskolások tandíjának támogatásához. Játékomon kívül én is szerény adománnyal támogattam az akciót, mert a koncert végén a műsorvezető elárverezte egy lemezemet, mely több mint tízezer dollárért kelt el. Az összeget természetesen én is felajánlottam adományként.

– Most viszont az Eurovíziós Dalfesztiválra készül. Milyen minőségben?

– Az orosz színekben induló Dima Bilan produkcióját kísérem. Most készülünk az elődöntőre. Egy moszkvai szereplésemkor keresett meg, hogy lépjek fel vele. Egyben arra is megkért, hogy írjak hegedűszólamot a dalához. Tetszik a szám, szívesen vállaltam a feladatot. Sajnos magyarok még nem kaptam hasonló felkérést. A verseny szabályai szerint a saját országbeliek csak külföldi versenyzőre szavazhatnak, így aztán lehet, hogy részvételemmel a magyar indulónak is segítek. Abban bízom, hogy az oroszok – talán miattam is – a magyar versenyzőre fognak szavazni.

– Ön annak idején Moszkvában végzett.

– Moszkvában, Budapesten és Amerikában is akadémiát végeztem. Mindegyik országban máshogy tanítanak, mások a „specialitások”. Úgy érzem, ezt a sokoldalú képzést ma jól tudom hasznosítani.

– Tanárai közül kikre emlékszik legszívesebben?

– Édesanyámra és édesapámra, akik mindketten hegedűtanárok. Örökre hálás leszek nekik azért, hogy elindítottak a pályán.

– A nagyközönség elsősorban Jevgenyij Pljustyenko műkorcsolyázó barátjaként és kísérőjeként ismeri Önt. Az idei műkorcsolya-bajnokságok gáláján azonban nem láthattuk Önöket.

– Jevgenyij idén nem indult, pedig sokan próbálták rábeszélni arra, hogy folytassa a versenyzést. Barátságunk továbbra is töretlen, és ha felkérést kapunk, akkor együtt lépünk fel. Legutóbb Bukarestben adtunk két műsort április végén. Még most is sajnálom, hogy sérülése miatt tavaly Magyarországon nem tudtunk fellépni. Elképzelhető, hogy jövőre újra versenyezni fog, és már meg is állapodtunk, hogy akkor én írom a zenét.

– Ön a gálákon nem használ play-backet, hanem vagyont érő Stradivariját viszi ki a jégre, s élőben hegedül. Nem fél attól, hogy egyszer elesik, és nem csak Ön, hanem a hangszer is megsérül?

– Bárhova viszem a Stradivarit, mindenhol kettős érzések kavarognak bennem. Nem csak a jégen féltem, hanem máshol is. De erősebb érzés annak az öröme, hogy játszhatok rajta. A jégre kivinni egyébként nem nagyobb veszély, mint bárhová magammal vinni, utaztatni.

– Hogyan jutott a hangszerhez?

– A Stradivari egy svájci bank tulajdona, melyet életem végéig használhatok. Kemény munka eredményeként jutottam hozzá. Amikor Montrealban másodszor lettem a hegedűszólisták világversenyén első helyezett, akkor a bank tulajdonosa úgy döntött, ez a hangszer az én kezemben van a legjobb helyen.

– Hol él most?

– Budapesten van az otthonom, de természetesen időm nagy részét külföldön töltöm. Nagyon zsúfolt volt a naptáram az elmúlt hónapokban, felléptem többek között Moszkvában, Szentpétervárott és több egykori szovjet tagköztársaság nagyobb városában. Továbbá Prágában, Pozsonyban, Bukarestben, New Yorkban, Mexikóban, Győrben, Kecskeméten. Májusban a Budapest Balettel turnézom, megyünk Szombathelyre, Vácra, Békéscsabára. Augusztus végén a budapesti Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lépünk fel. Magyar vagyok, és amikor csak lehet, hazatérek.

- Mit vár az eurovíziós szerepléstől?

- Elsősorban azt, hogy az orosz csapat, amelyben szerepelek, bejusson a döntőbe és ott jó helyezést érjen el, de titokban a magyar versenyzőnek szurkolok.