Egy másik kém
Most, hogy titkos ügynökök, trigámista futárnők gyanújával van színültig az ország, érdemes ideidézni egy másik történetet az ötvenes/hatvanas évek fordulójáról.
Akkor a magyar hírszerzés szeme megakadt egy oxfordi diákon, akiben fantáziát láttak. A beszélgetések során kiderült, hogy „munkásszármazású”, atomháború-ellenes, békeharcos, baloldali, némi mozgalmi tapasztalattal, politikai kapcsolatokkal. Márpedig Oxbridge ideális ugródeszka lehet az angol elitbe való behatoláshoz – gondolták Budapesten a beszervezésére spekulálók. A barátságos fiatalembert csakhamar meginvitálták. Szerény csomaggal érkezett Budapestre, enni néhány paradicsom és sárgarépa volt nála, kis sajt. Forint nem.
Astoria szállóbeli elhelyezését köszönte. Az ebédmeghívásokat (Royal szálló: két vacsora, két üveg bor, két fekete, két konyak stb.), a zsebpénzt elfogadta, sőt maga is kérte. Vásárolt a vendéglátók, azaz a Belügyminisztérium pénzén bélyegeket, értékes könyveket, képeket, operajegyet. Ajánlatot tett „forintkiajánlásra”, és kimutatta, hogy alig várja elcsábítását. Ami aztán meg is esett.
Kioktatták az alapvető konspirációs módszerekre, követésellenőrzésre stb. A megbeszélt párizsi randevún azonban a magyar operatív tiszt hiába várt az angol fiatalemberre. Ő még egy kicsit pávatáncolt a londoni nagykövetség rezidensei előtt, célzást tett bizonyos új pénzek szükséges voltára. Ám a bimbózó együttműködés megszakadt.
Hősünk, Sir Martin Gilbert később elismert történész és tudós lett, Churchill-szakértő, bejárással a legmagasabb körökbe. Ám elháríthatatlan a gyanú, hogy őt az angol titkosszolgálat kínálta oda Budapestnek, és a Belügyminisztérium egy ellene felépített kettős ügynököt dajkált kedves vendégként, amint az kiderül Ungváry Krisztián rendkívül érdekes könyvéből.
(Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből. Jaffa Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
