Egy építész emléke
Nem tudom, hányuknak cseng ismerősen Theophil Hansen neve. Vélem, keveseknek. Pedig mindannyian, akik valaha Bécsben jártunk, egészen biztosan találkoztunk vele: ő tervezte a Ring megannyi híres palotáját, az osztrák parlamentet, templomokat, iskolákat: a mai Bécs képén is erősen ott van a keze nyoma.
Dán születésű építész volt, és éppen kétszáz éve született. Kalandos körülmények között került Bécsbe (egy ösztöndíjjal Görögországba ment Koppenhágából, ott megismerkedett Georg Sina báróval – mi Sina György néven ismerjük, és mint a Lánchíd legfőbb mecénását tiszteljük –, aki elhívta az akkor még kevésbé fényes császárvárosba: a legjobbkor érkezett – a 19. század közepén a város (éppúgy, amiképp Budapest a századvégen) a lázas átalakulás korába lépett: akkor lett modern világváros belőle. Hansen – akiből időskorára Von Hansent csinált az uralkodói kegy – szebbnél szebb paloták egész sorával gazdagította ezt a várost, olyan épületekkel, amelyeket ma is tátott szájjal csodál a látogató, már ha beengedik. (Az egykori Epstein-palotába meg a Parlamentbe ma is bejuthatunk, de a többi Hansen-művet is megcsodálhatjuk – kívülről.)
A jeles évfordulóra nagyszabású kiállítássorozattal készül a város: szerény számítások szerint legalább nyolc helyszínen, legalább nyolc tárlattal emlékeznek az egykori sztárépítészre. E sorok írója az Otto Wagner tervezte Postsparkasséban (pontosabban a ma is működő pénzintézet központ váróterében) rendezett kiállításban gyönyörködött: a világos magyarázó szövegekben, a gazdag képanyagban és a csodálatos tárgyakban. (Merthogy a kor szokásainak megfelelően Hansen használati tárgyakat is tervezett.) És persze arra is választ kapunk a tárlaton, miért épp ez a helyszín: hiszen a századforduló legnagyobb bécsi építészét, a szecesszió királyát, Otto Wagnert számos szakmai és életrajzi kapocs fűzi Hansenhez.
De akit más érdekel Hansen kapcsán (iparművészeti tárgyai például), más helyszíneken azt is föllelheti.
Így működik egy város, amely büszke a múltjára.
Jövőre Ybl lenne kétszáz éves. Csak mondom.
Jolsvai András
