Egy depressziós humorista vallomásai

Könyvében egy helyütt orosz kollégájának mondását idézi: „A humor a reménytelenség udvariassága.” Majláth Mikes László végtelenül udvarias ember.

Mert azt is mondják: a remény hal meg utoljára. Ám a humorista túlélte azt is. Ott állt, amikor földbe tették. Kettős temetés volt: a privát boldogság reménye a közjóéval került a hant alá. Utóbbi még feltámadhat, de nem hinné, hogy akár unokái láthatnák. Pedig még meg sem születtek. Hát nem vicces?

Bipoláris depresszióját szinuszgörbeként írja le, csúcs- és holtpontokkal. Ül a napos újpesti lakás kanapéján, gyógyszerektől kissé kásás, de kristálytiszta elmével magyarázza: ha a végpontok közötti távolság öt centiméter, akkor ő most kettővel lehet a közép alatt. Évek óta zsonglőrködik már az orvosokkal, hogy gyógyszerekkel belőjék a centrumba. Nagy játék, de ha a dartshoz hasonlítjuk, a „tízesbe” sosem fognak beletalálni. Marad, ahogy van: évi tíz hónap fenékközelben, két mániás szakasz.

Ötvenéves koráig kutya baja sem volt, illetve, negyvenhat-negyvenhét körül jött egy kis furcsa rosszkedv. De az kinek nem jön olykor? Esetében előjel volt. Világnézete, betegsége, lokálpatriotizmusa örökletes. Lakása világos, déli fekvésű. Itt-ott Che Guevara-, Napóleon- és Mao-szobrocska a könyvek előtt a polcon. A hajdani kínai népvezér nem kedvenc, csupán szuvenír fia útjáról.

Kávéval, süteménnyel derűs, figyelmes felesége kínál. Ő tuszkolta el férjét orvoshoz is, miután az másfél évig nem volt hajlandó kikelni az ágyból. Majláth könyve szerint párja is depressziós. Otthonuk szép, rendezett, makulátlan.

Majláth Mikes László felmenői több ágon is újpesti gyökerűek.

A budai Lipótmezőn anyai nagyanya és édesanyja is feküdt. Megjárta maga is.

Manci nagymama sikertelenül próbálkozott véget vetni életének, miután lánya negyvenöt évesen sikerrel ment a Dunának. Nem rosszízű játék a szavakkal: orvosi szaknyelv nevezi sikeresnek a célját elért öngyilkosságot. Édesanyja halálakor egyébként a humorista már huszonnyolcadik évében járt. Szülei a Ratkó-korszakban házasodtak, amikor Ratkó Anna, a textilmunkásból lett egészségügyi miniszter betiltotta az abortuszt. Annyira ellene volt – teszi hozzá a humorista –, akár a mai keresztény-konzervatívok.

Majláth Mikes László édesapja, Mikes György ugyancsak humorista volt. Egykor az Új Ludas főszerkesztő-helyettese, a Rádiókabaré, az MTV műsorainak rendszeres szereplője. Nem élte meg a hatvanat, ötvenhét évesen ment el. A papa nem volt ugyan depressziós, de sok volt a színpad, a strapa, a pia – az ital csak negyvenéves kora után, a haknik feszültségét levezetni – és a veszteség. Hat évvel élte túl feleségét, néggyel barátja és állandó partnere, szerzőtársa – a Rádiókabaréban, egyéb fellépéseken –, Somogyi Pál halálát.

Majláth Mikes László könyve elején leszögezi: „Kinyúlok majd én is, mint a trikó.” Afelől sem hagy kétséget: az időpontot nem feltétlenül bízza majd a sorsra. Azt már szóban teszi hozzá, mitől komplikált az ügy. Huszonhat éves fiának komoly illetéket kellene fizetnie az örökség – lakás, kocsi – után. Tisztességes ember lehet depressziós, de nem felelőtlen.

Ahogy eszméit, a humorista világra való éleslátását sem tompítja a betegség.

Felmenői több ágon is szakszervezeti emberek, szocdemek. Anyai dédapja bronzöntő rézműves volt. Huszonöt éves szakszervezeti tagságáért kapott 1937-es oklevele ma a humorista nappalijában van. Majláth Mikes László apai nagyapja 1942-től illegális kommunista, majd az Újpesti Házfelügyelők Szakszervezetének titkára, aztán az Orion gyár párttitkára. Ötvenhat után, a politikától megundorodva visszatért eredeti szakmájához, és asztalos lett testvére műhelyében.

A depressziós humorista világnézete sokgyökerű. Manci nagyanyja – még egészséges korszakában – házfelügyelő volt, ugyanakkor kiváló varrónő. A HKI-tól (Házkezelési Igazgatóság) minden évben új vörös zászlókat kapott április 4-re, hogy azzal lobogózza fel a házat. A régiekből kantáros napozókat varrt az unokáinak. Majláth Mikes László nem zárja ki, hogy ő volt az egyedüli gyerek az országban, aki a nemzetközi munkásosztály vörös zászlajában homokozott.

Kantáros napozóból kinőve, majd már az érettségiöltönyt is levetve Majláth Mikes László a jogi egyetemre ment. Ledoktorálva tűzoltó alhadnagy és kiemelt jogi főelőadó volt négy évig a Tűzoltóság Országos Parancsnokságán. Protekcióval került oda, édesanyja dolgozott ott korábban, megvoltak a kapcsolatok. Nem mellesleg: a mama később a BM III/III-as ügyosztályán volt gépírónő. Mielőtt végzett magával.

Majláth Mikes László a tűzoltóságnál jogszabályszerkesztéseken kívül fegyelmi ügyekkel is foglalkozott. Komoly büntetést kapott például egy vidéki tűzoltóparancsnok, aki aszály idején saját veteményesét locsoltatta a vörös szerkocsival. A majdani humorista már akkor is csak az eszmében hitt, nem a rendszerben.

Az újságírást az MTI-nél kezdte gyakornokként, majd átkerült a MÚOSZ újságíró-iskolájának gazdaságpolitikai szakára. A dicsérettel abszolvált stúdiumokon Balogh Sándor volt a kedvenc tanára, aki a népi demokrácia történetét adta elő. Bátor szövegei ellenzékinek tűntek, ám a tanerő a rendszerváltás után a szocik baloldali platformjához került. A tanítványt akkor már semmi sem tudta meglepni.

Majláth Mikes László már újságíró-iskolásként megjelent a Ludas Matyiban, a Ludas Magazinban, de a Mozgó Világban, az ÉS-ben és a Magyar Ifjúságban is.

A pályát az MTI Budapress-részlegénél kezdte. 1984-ben arra utasították, hogy ő adjon publikus magyarázatot arra, miért bojkottálták a szocialista országok a Los Angeles-i olimpiát. Ám a bojkott felháborítja, és megtagadja a feladatot. Rovatvezetője, Schöffer Jenő írja meg nevében a cikket. Majláth Mikes ezellen már nem tiltakozott. Nem cifrázza: gyávaságból.

Volt tűzoltóként az MTI vezetése egyszer felszólította: lépjen be a Munkásőrségbe. Ezt visszautasítja, ám cserébe társadalmi munkát kell vállalnia az I. kerületi Népi Ellenőrzési Bizottságban. Abba belement.

Majláth Mikes László 1990-ben került az Új Ludashoz, amelynek akkoriban Árkus József volt a főszerkesztője. Két évet töltött a lapnál. Azt mondja, az volt az utolsó igazi, klasszikus szerkesztőség, ahol megfordult. A rendszerváltást optimistán fogadta. Majd’ húsz évvel később írt könyvében mindössze öt pontban foglalja össze előnyeit. A sajtószabadság nem szerepel közöttük.

Karinthy-gyűrűs, többszörös Bonbon-díjas, Marton Frigyes-emlékdíjas, kollektív Pulitzer-díjas. A Magyar Hírlapban Vitriol címmel volt rovata tizenöt évig. A „jobbkanyar” közben lódították ki.

Betegsége miatt ma leszázalékolt. Rokkantnyugdíjának összege „vicces”. A Hócipőnek és a Rádiókabarénak máig állandó szerzője.

Sokszálú, mozaikos könyvét nem terápiás célból írta, nem is a bevétel reményében. Hivatása nem hagyta nyugodni, amikor talált egy jó címet: „Egy depressziós humorista vallomásai”. Betegsége szerinte vegyi folyamat, privát pech. Hülyének mondaná, aki úgy véli: környezeti hatás.

Popper Péter írja Majláth könyvének fülszövegében: a szerző humoreszkjeivel a korszak maradandó, kellemetlen szemtanújává vált, aki tudja, hogy két, szellemileg és erkölcsileg elavult eszmerendszer küzd a hatalomért; a jövő földi üdvösségének kommunista tanítói és a globalizáció üdvtörténetének hirdetői. Kihez csatlakozzunk? – teszi fel a kérdést Popper Péter –, hiszen mindkét eszmevilág embereszménye teljesen azonos: mítoszokkal és jelszavakkal irányítható tömeg. Vagy csatlakozzunk a humoristákhoz – fűzi tovább Popper –, akik megtanítanak kínunkban nevetni a politikusok bornírtságán, önmagunk tehetetlen sodródásán, bármiféle groteszk hatalom bábjaiként. De legalább belsőleg megőrizve szuverenitásunkat.

Újpesti napsütéses lakás. A kanapén szomorú szemű ember mosolyog.