Egy csibész gengszter portréja
Játszott már némát, meleg karaktert a Spamalotban és a Producerekben, illetve mindannyian emlékszünk a nagy, kék majomjelmezre a Valami Amerikából. Ám most új kihívás vár Hujber Ferencre: gengszternek áll.
– Úgy tudom, a márciusban, Nyíregyházán megrendezett Gengszterek Éjszakája olyan óriási siker volt, hogy július 15-én Balatonfüreden, augusztus 7-én pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is felléptek. De sokakat talán ennél is jobban meglep, ha téged énekelni hallanak.
– Igen, egy ideje próbálkozom így is bekerülni a köztudatba. Hetente kétszer járok énektanárhoz, és szerinte nem vagyok reménytelen eset (mosolyog). Remélem, egy-két éven belül komoly előrelépést teszek majd ezen a területen, amit nagyon fogok szeretni.
– Tehát jól értem: zenés irányba fogsz elindulni?
– Abba is. Ma Magyarországon egy színész nem teheti meg, hogy csak egy dologhoz értsen. Vegyük például Hajdú Steve-et, aki egyszerre humorista a Heti Hetesben, komoly prózai darabok főszereplője, és a Producerek után a Spamalotban is az én musicales partnerem.
– Korábban azt nyilatkoztad, hogy a Spamalot nagy változást hozott az életedben.
– Igen, mert miután jelentkeztem a meghallgatásra, és megkaptam Herbert szerepét, el kellett kezdenem énektanárhoz járni.
– Hogyan emlékszel vissza a castingra?
– Nagyon vicces volt: bementem, mint aki addig még soha nem láttam mikroportot.
– Ezt azért nehezen tudom elképzelni…
– De, tényleg így volt. Én vagyok az a színész, aki a Vígszínházban játszott ugyan zenés darabokban, de sosem énekelt. A Padlásban én voltam a néma Meglökő, a Dzsungel könyvében pedig Buldeo, aki az elején bejön, rikkant kettőt, majd onnantól kezdve csak szöveges része van a darabban. Illetve játszottam még a Szent István körút 14. című darabban, amiben szintén nem énekeltem – mondja, miközben jó néhány jégkockát tesz az üdítőjébe.
Az izgalmas interjú végét elolvashatja a
Kultograpyoldalán!
