Dittrichné húsz pengői
Angyalföld ünnepel. Önálló közigazgatási egységgé válásának 75. évfordulójáról hangversenyekkel, sokadalmakkal, utcabállal emlékezik meg, és kamarakiállítást szentel az Alföldi Helytörténeti Gyűjteményben önmagának meg ennek a 75 eseménydús évnek.
Belegondolni is furcsa, hogy akkoriban még összeértek itt a malmok, gyárak, az apró üzemek, és a tisztes kispolgári lét keveredett a József Attila-i nyomorral, hiszen hagyományosan az ipar jelölte ki az itt élők sorsát. Legfontosabb útvonalán, a Váci úton megszámlálhatatlanul sok kis kóceráj és tekintélyt parancsoló gyárkolosszus ontotta a legkülönfélébb termékeket. A cigarettapapírtól a sörön, az öngyújtón, a rádiókon és a harangon át a hajóig készült itt szinte minden. (Ne aggódjanak, azért rossz hírű mulatók is várták azokat, akiket történetesen nem az itt készülő gyufa vagy az errefelé mosott gyapjú vonzott, hanem az élet örömei.) A négy egyesült terület – Újlipótváros, Vizafogó, Angyalföld és a Városház által nemrég egy kisebb Trianonnal magához vont Margitsziget – amolyan városállamot alkotott, hiszen rendelkezett mindennel, amire egy kerületnek csak szüksége lehet. Még saját nyomortelepe is volt. (Aligha véletlen tehát, hogy a harcot akkoriban vezető vörös Csepelnek épp a Váci út felelt.)
Aztán az Első Magyar Parkettagyár elmúlt. A helyén a múlt század harmincas éveiben kinőtt a földből a maga elegáns Bauhaus-épületeivel a Szent István park, körötte pedig az Újlipótváros, amelynek hajdani és mai lakásbelsőfotóiból is látható a tárlaton néhány. S hogy „képbe” is kerüljön a látogató, egy polgárcsalád egykori kiadásait felsoroló háztartási könyvbe is belelapozhatunk. 1938 és 1943 májusa között vezette tulajdonosa, aki – Imrével együtt – havi 244 pengő 6 fillérből élt, vélhetően jól. Jutott 6 pengő kalapalakításra, 6,99 a havi gázszámlára, manikűrre 2,70, a gyakran visszatérő Dittrichnének 20 (ó, a drága asszony!), tízóraira pedig 60 fillér.
Nosztalgikus főhajtás ez a tárlat. Összehasonlító számvetés azokról az időkről, midőn Magyarország még csupán a hárommillió koldus országa volt. Nem pedig a négymillió szegényé.
A kiállítás december végéig látható.
Berkó Pál
