Diadal
A szerelem diadala – ezzel a címmel adták elő a Szentendrei Teátrumban (és, ahogy a hagyományokat ismerjük, fogják ősztől a pesti kőszínházban) a Katona József Színház művészei Marivaux egyik közkedvelt darabját Ascher Tamás rendezésében.
A mű a 18. század elején íródott, s a kor szokásainak megfelelően elrabolt trónról és gyermekről, szerepcseréről, álruháról és hitszegésekről – no meg a szerelem diadaláról szól, vagyis jobbára ódonat dolgokról; a társulat a legszebb hagyományainak megfelelően hajlítja át mindezt mai színházi nyelvre, és teszi élvezetessé.
Bognár Róbert fordítása finoman archaizál és korszerűsít egyszerre, s a játék is kettős tér feszültségében bomlik ki. Khell Zsolt első látásra indokolatlan díszlete növényházat formál – a csöpögő, cuppanó, sziszegő, szivárgó víz végül dramaturgiai elem lesz. A jelmezek is a brutálistól szelídülnek groteszkké a játék végére, bár Leonida szörnyű női ruhája (mint egy bábu, olyan) visszautal a kezdetekre.
A darab erőssége az Ascher által biztos kézzel vezetett színészek remek játéka. Máté Gábor és Szirtes Ági rászedett, öregedő testvérpárja egyszerűen zseniális, de Bezerédi Zoltán Szairésza is minden elemében megkomponált, pompás gonosztevő. Pálmai Anna férfiként küzd félig férfiszerepével, és a többiek is hozzáteszik a magukét az emlékezetes estéhez.
