Démonok között 2 – Az igazság ideát van
James Wan számára óriási kihívás a Démonok között filmjeinek rendezése, hiszen hogyan is mondhatná el „dokumentált”, „megtörtént” paranormális események történetét úgy, hogy közben szórakoztató és tényleg félelmetes horrorfilmet készítsen?
Amikor horrorfilmet nézünk, nagyon ritkán foglalkoztatja túlzottan a nézőt a főszereplők, vagy az áldozatok háttere. Az 1977-es Egyesült Királyságot választani korszaknak és helyszínnek emellett furcsa döntésnek is tűnhet – a legtöbb horrormozi vagy a jelenben játszódik, vagy sokkal régebbi időszakot választanak hozzá. Nem túl gyakori az egyszerű, elszegényedett középosztálybeli karakterek horrorfilmbeli szerepeltetése sem – legalábbis oly módon, hogy a film túlzottan koncentrálna az életük bemutatásra. James Wan filmje ezen szempontok alapján is különbözik más horror alkotásoktól.
London, 1977
Természetesen a forgatókönyv nem véletlenül használj fel ezt a korszakot, hiszen egy „valódi, dokumentált paranormális esetről” van szó benne. A történet szereplője a már előző részből ismert „démonvadász” házaspár, és egy szívszorítóan szegény család, amely Margaret Teatcher 1977-es Londonjában él, egy „kísértetjárta” házban. Peggy Hodgson (Frances O’Connor), egy többgyermekes család anyjának minden penny-t ki kell számolnia, és miután férje is elhagyta, a szűkös gyermektartásból kell eltartania gyermekeit. A film túlságosan is hosszú bevezető szakasza rendkívül nagy figyelmet szán a Hodgson család bemutatására és annak ellenére, hogy később ennek már nem lesz akkora jelentősége, Wan hihetetlenül pontos érzékkel képes életre kelteni ezt a korszakot és helyszínt. Ezt talán e horrorfilm egyik legnagyobb érdeme – pedig paradox módon a legtöbb horrorfilm nem emiatt jó, vagy rossz.
Wan ugyanakkor nagyon ért az ijesztgetéshez is. Igen, el kell ismerni, hogy a „jump scare” típusú ijesztgetés nem a legkifinomultabb módszer, viszont a jól adagolt feszültségnek köszönhetően kiválóan működnek – még akkor is, ha veterán horrorfilm-rajongó az ember.
Elismerés illeti a démonok megvalósítását is. A két filmben szereplő fontosabb démon igazán félelmetes és a CGI ezúttal szintén nagyon ott van a szeren. Kár, hogy az igazi félelemkeltés mégiscsak hiányzik a rendező repertoárjából...
„Megtörtént eset”
Igen, a film legnagyobb problémája, hogy görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy egy „megtörtént esetet” meséljen el. Mivel „dokumentált esetről” van szó, így nagyon jól tudod, hogy a démonok nem fognak senkit sem lemészárolni. Egy Stephen King horrorban például bármi megtörténhet, akár a főszereplők is meghalhatnak, vagy egy démoni megszállás által annyira eltorzulhatnak, hogy ezáltal ők maguk is démonná válhatnak. A fikció szabadsága, hogy nem láncol le a realitás talajára, a Démonok között filmekkel ellentétben, amely Ed és Lorraine Warden életét és démonvadász karrierjüke meséli el, „igaz”, „megtörtént” események alapján. Ed ugyan elhunyt 2006-ban természetes halállal, Lorraine azonban még most él, és minden olyan jelenetben, mely során az élete fenyegetve van, tökéletesen tudjuk, hogy úgysem fog történni vele semmi. A hirtelen haláltól való félelem (vagy bizonyos klasszikus horrorfilmekben annak realizálása, hogy a főszereplő már régóta halott) rendkívül erős eszköz egy jó rendező kezében és amikor hiányzik, az visszavetheti a filmet.
Az írás folytatásáért kattintson ide.
