A csiklót néha könnyebb kivágni, mint megérteni

Vándorló méhről, péniszirigységről és élvhajhász kurtizánokról is olvashatunk A női szexualitás történetében.

2021. december 21., 00:00

Szerző:

A 21. században a szexuális forradalom és a különböző feminista mozgalmak létrejötte után még mindig lépten-nyomon a női test és szexualitás tabusításával, vagy jobb esetben is az ehhez kapcsolódó tévhitekkel és káros megbélyegzésekkel találkozunk a fejlett világban. Hogy hol? Szinte mindenhol, a női nemhez társított sztereotípiák és elvárások ugyanis észrevétlenül bukkannak fel a hétköznapjaink alapvető pillanataiban. Ennek magyarázata a történelem bonyolult összefüggéseiben és az évezredek alatt kialakult társadalmi hozzáállásban keresendő, amelynek kibogozásához igazán átható és egyben szórakoztató segítséget nyújt Budai Lotti Rizsporos hétköznapok – A női szexualitás története című könyve.

Az imént említett megbélyegzéseknél nem kell rögtön a pornóra és az abban sokszor nem valósághű szexuális aktusokra asszociálnunk. Elég, ha elgondolkozunk kicsit a reklámokban, az ártalmatlannak tűnő televíziós sorozatokban és filmekben, vagy a közösségi médiában egyértelműen megfigyelhető jelenségről, vagyis a női test folyamatos és gátlástalan szexualizálásáról. Érdekes paradoxon, hogy miközben soha nem látott mértékben burjánzik az erotika indokolatlan platformokon is,

a menstruáció, az abortusz, a női mellbimbó, a nők szexuális szabadsága és önrendelkezése még mindig szinte tabutémának számít, de legalábbis kínosan feszengő, értetlenséggel teli diskurzusokhoz vezet.

De miért kell ennek még mindig, oly hosszú idő után is kitenni a társadalom nőtagjait? A Rizsporos hétköznapok harmadik része pontosan erre a valamennyi nő által jól ismert helyzetre keresi a választ. Útmutatásával megismerhetjük a történelem patriarchális társadalmainak vélekedését a női orgazmusról, a klitoriszról, a prostitúcióról, és az abortuszról. Az érzékeny olvasóknak azonban fel kell kötni a nadrágot: Budai Lotti épp úgy kíméletlen nyersességgel mesél a klitoriszcsonkítás kegyetlen hagyományáról, mint a prostituáltak és leányanyák sorsáról a különböző történelmi korokban. Szükség is van erre az őszinte hangnemre, mert ez a kötet pont a társadalomban alkalmazott női testtel kapcsolatos óvatoskodást és az ebből következő ködös elméletek gyártását szeretné elkerülni.

Mielőtt azonban azt hinnék, hogy súlyos és lelkileg megterhelő olvasmányról van szó, leszögezném: a könyv varázsa éppen abban rejlik, hogy bár az írónő hosszan és részletesen tárgyalja a régmúlt és a közelmúlt férfiainak női szexualitáshoz való viszonyát, ezt közben olyan finom humorral és könnyedén teszi, hogy az olvasó szinte észrevétlenül és szórakozva szerez ismereteket a női lét korokon átívelő megpróbáltatásairól.

Mert bizony, egészen megdöbbentő érdekességeket tudhatunk meg e könyv lapjait tanulmányozva. Csak hogy néhány példát említsünk: volt időszak, amikor a bölcs férfi gondolkodók úgy vélték, a klitorisz izgatása a nők péniszirigységének következménye, vagy, hogy a nyomorban és kilátástalanságban élő nők saját fékezhetetlen szexuális vágyaik hajkurászása miatt választották a prostitúciót. Az már ezek után valószínűleg senkit sem lep meg, hogy bizonyos országokban súlyos büntetés, akár halál is várhatott arra a nőre, aki a nászéjszaka után szüzességét a véres lepedő felmutatásával bizonyítani nem tudta. (Ma már tudjuk, hogy az esetek nagy részében a szüzesség elvesztése nem jár vérzéssel, azonban a köztudatban a mai napig terjednek erről szóló téves információk.)

Ezeken felül több szívmelengetőnek éppen nem nevezhető értekezés is szerepel a könyvben ugyanezen a férfi gondolkodóktól, amelyek közül kiemelném az egyik kedvencemet:

„Miként a pénisz lázadó és engedetlen élőlénnyé válhat, épp így a nőknél az anyaöl és anyaméh ugyanezen okokból olyan, mint valami gyermekszülésre vágyó élőlény. S ha kellő időn túl sokáig meddő marad, nehezen és bosszankodva viseli el: minden irányban bolyong a testben, eltorlaszolva a lélegzés kijáratait, nem hagy lélegzeni s így végső szorultságba juttat, s mindenféle más betegségeket is okoz…”

A részlet Platón Timaosz című művéből származik. Budai Lotti rengeteg ehhez hasonló idézetet szolgáltat az olvasónak, amelyeken egyszerre tudunk megvetően nevetni és indulatosan felhördülni. A szerző azonban egyiket sem teszi, és ez még szimpatikusabbá teszi a művet. Az idézetek hátterét megmagyarázza, némelyeket humorral kísérve reagál le, de ami a lényeg: részletekbe menően informál arról, hogy ezeknek a gondolatoknak mi lehetett a kiinduló pontja és később a kifutása. A kötet nem ítélkezik tehát, nem söpri az eltörlés kultúrájának szőnyege alá az efféle meglátásokat, hanem világos képet fest arról, milyen elképesztő sötétben tapogatóztak a férfiak a nőkkel kapcsolatban évezredeken át – hol ártatlan tudatlanságból, hol szándékos elhatárolódásból.

Tovább emelik a kötet élvezhetőségét azok az illusztrációk, amelyek a különböző fejezetekben az oldalakat díszítik. Ezek között képzőművészeti alkotások, dokumentációs fényképek, orvosi rajzok, reklámok és karikatúrák is fellelhetők, amelyek mind az adott témát hivatottak még precízebben és érzékletesebben bemutatni. A könnyedséghez ezek a képek is hozzájárulnak, és még inkább segítenek abban, hogy fejünkben végül összeálljon egy viszonylag egységes kép.

De miről is alkotjuk ezt a bizonyos képet, illetve alkotja meg bennünk a Rizsporos hétköznapok – A női szexualitás története? Nos, arról, amivel cikkünket is kezdtük: hogyan és miért lehetséges az, hogy a nyugati világban még mindig tabuk és címkék övezik a női testet és egyáltalán a szexualitást. A mű elolvasása után szinte összeáll minden, és bizonyossá válik, hogy

az a rendkívül káros és elnyomó attitűd, amelyet a történelem politikai, egyházi vezetői és tudósai tanúsítottak a nőkkel szemben, még mindig keselyűként köröz fölöttünk, és csak az ebben a könyvben is megtalálható kommunikációval és nyíltsággal lehet harcolni ellene.

A megengedő abortusztörvények, a szüzesség nimbuszának letörése, a menstruációról való szabad beszéd mindenesetre reményt adnak arra, hogy jó úton járunk.

(Kiemelt kép: Budai Lotti Rizsporos hétköznapok című könyve. Fotó: Dimény András / 168.hu)

Február 4-én A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös megrendezésében ismét megtartják a koncertszezon egyik legpördősebb, legintenzívebb fesztiválját, a Prokofjev-maratont. Az egynapos fesztiválon lesznek nagyzenekari koncertek, intim kamarazene, filmvetítések és ingyenes hangversenyek is.

Európában is egyedülállóan veszélyeztetett múzeum és kulturális tér lett a budapesti, az államszocialista rendszer művészeti értékkel is bíró szoboralkotásait egybegyűjtő Memento Park, derült ki az intézmény közleményéből.

Az Adult Swim kedd este bejelentette, hogy minden együttműködést megszakított Justin Roilanddal, miután az ügyészség testi sértéssel és személyes szabadság korlátozásával vádolta meg az egyik legnépszerűbb animációs sorozat társalkotóját.