Cannes tele!
Igen finnesen hangzik, pedig francia a hír: minden tele lett! Minden jegy elkelt. Az esztendő legbolondabb hétvégéje elé nézünk, konferálta fel a Nice-Matin, mondván: minden szállodában telt ház van, a repülők telve, a vonatok szintúgy. Vagy Cannes-ba igyekeztek az érdeklődők, vagy a monacói Grand Prix-re. (Noha Monte Carlóban a kaszinók sztrájkolnak.)
A francia vasút különvonatokat állított be, a vendéglős-szakszervezet elnöke az érdeklődés miatt elégedettségének adott hangot. A fesztivál első öt napja során egyedül Nizzában ezernél több (!) magánrepülőgép szállt le. Látogatottsági csúcs ez itt!
De persze nem ez az egyetlen rekord a 63. filmfesztiválon.
Aligha hihető, hogy a portugál Manoel de Oliveirát valaki le tudná taszítani a korelnökség nem hivatalos trónjáról, hisz az agg mester ma is aktív rendező, noha 102 éves! És még fesztiválképes filmeket tud előállítani.
Itt van élőben – klasszikusként – a hajdani francia új hullámnak néhány nagy alakja. Az öreg oroszlánnak titulált Alain Delon például, akit egyszerűen „lekirályoztak” a lapokban, nem is le, hanem fel. Az ugyancsak koros Jean-Luc Godard is pukedlizhet egy forradalmit „szocializmusszimfóniájával” az Un certain regard programjában, a mi Kocsis Ágnesünkkel egy mezőnyben (az ő filmje és főhősnője páratlan feltűnést keltett a Croisette-en).
Michele Morgan emlékezik az első, felejthetetlen fesztiválra, az 1946-osra, amelynek nyertese és sztárja egy francia film volt, az ellenállás apoteózisa, a Harc a sínekért, René Clement rendezésében.
Most ismét láthatjuk a Cannes classic programjában. Csakúgy, mint a Viscontitól a Párducot, Bun~ueltől a Tristanát, Hitchcock Psychóját és végül, de nem utolsósorban Hector Babencótól a Pókasszony csókját. Klasszikus már ez is. Szerző kicsit elmélázik: maga is részt vett ennek a premierjén.
Klasszikusok kortársa lehetett hát, aki nem hagyta abba a levegővételt.
