Buborékok
Az egész a kőr bubi miatt van. Merthogy nem jött ki. Pedig nagyon kellett volna. Így azután minden odalett: családi ezüst, hozomány, birtok, végül a ház is. Amit látunk, az már a haláltánc, az úri osztály bukásának tragikomikus végjátéka.
Pedig még csak 1884-et írtak, amikor Csiky Gergely vígjátéka, a Buborékok megszületett, de már felrémlenek benne Mikszáth alakjai: a semmire fennhéjázó, esztelenül költekező dzsentri, hozományvadász gyerekei, a korrupt hivatalnok, a megvásárolható képviselő, és felbukkan már a saját erejéből meggazdagodott, de épp ezért lenézett és megvetett tehetős polgár.
A darab remek alapanyag. Legutóbb a Mohácsi testvérek átiratában és Mohácsi János rendezésében a Radnóti Színház mutatta be három évvel ezelőtti kecskeméti előadás továbbfejlesztett változataként.
Mohácsiék háromfelvonásos fergeteges vígjátékot írtak a darabból, mai nyelvre fordítva, teletűzdelve a szokásos szóviccekkel, parodisztikus elemekkel, pergő, bohózatba illő jelenetekkel. Az előadás mindvégig rendkívül szórakoztató, a néző szinte sajnálja a szünetre elvesztegetett időt. Ez elsősorban az egészen kiváló színészi teljesítményeknek köszönhető. A sok szereplő mindegyike úgy beszél, úgy mozog – rengeteget mozognak, táncolnak, birkóznak a parányi színpadon –, mintha minden szót, gesztust, minden mozdulatot ott, abban a pillanatban találtak volna ki. Mi, nézők pedig hátradőlünk, és felhőtlenül kacagunk megállás nélkül. Talán túl felhőtlenül is, az egymás nyakára hágó poénok között nem mindig vesszük észre a a valóság sötét árnyalatait.
A kiváló alakítások közül is kiemelkedik az elszegényedett földbirtokost alakító Gazsó György és a feleségét, Szidóniát megszemélyesítő Kováts Adél játéka. Gazsó az egyetlen, aki kezdettől tudja, hogy már minden elúszott, s a néző is előbb sejti meg, mint a feleség, hogy az ígéret ellenére a kártya bizony nem lett letéve. Így aztán azon kell nevetnünk, hogy Gazsó milyen elnéző szomorúsággal figyeli családja gyanútlan, fékevesztett dőzsölését. Amiben a feleség, Kováts Adél jár az élen, aki még ezt az önző, semmirekellő, szűk látókörű, ellenszenves nőt is olyan eleganciával játssza, hogy eláll tőle a lélegzet. Méltó partnerük Schneider Zoltán, aki fegyelmezett visszafogottsággal alakítja a megtollasodott Morosán komikus figuráját; röhögünk rajta, pedig bunkóságában is ő az egyetlen rokonszenves alak ebben a díszes társaságban.
