Bródy János, egybekötve
Az elmúlt negyvenöt esztendő leghíresebb Bródy-szövegei egy kötetben! Az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Scolar Kiadó Bródy János: Ne várd a májust című kötetét, mely versként is olvasható dalszövegeket tartalmaz CD-melléklettel.
Bródy János negyvenöt éve ír dalszövegeket. Olyan, mindenki által ismert művek fűződnek a nevéhez, mint A Kárpáthyék lánya, a Földvár felé félúton, a Filléres emlékeim... Generációk nőttek fel dalain, s szövegei elválaszthatatlanok az elmúlt évtizedektől. Egész életműve azt bizonyítja, mennyire jól tudja, hogy a dal, a zenével összeforrott szöveg a puszta versnél hatásosabb, érthetőbb, nagyobb az érzelemkiváltó ereje; így nem is szabad a poétikánál alacsonyabb rendű műfajként elkönyvelni. Bródy számára a pop-zenére írott dalszöveg mindig is az írói alkotás fontos műfaja volt, mely lehetőséget biztosított számára, hogy üzenetét nagy tömegekhez is eljuttathassa el.
A Scolar Kiadó gondozásában megjelent kötetben olvasható több mint 100 vers között olyanok is találhatók, amelyek eddig még nem jelentek meg nyomtatásban, valamint az Egy mondat a szabadságról című oratórium teljes szövege is olvasható. A CD-mellékleten többek között a címadó dal hallható, amit a szerző korábban még nem énekelt felvételen.
Részlet Miklós Tibor bevezetőjéből:
„Ahhoz, hogy Bródy életművét teljességében és valódi értékén tudjuk becsülni, fontos feltennünk olyan kérdéseket: honnan, milyen társadalmi-kulturális-zenei közegből indult, milyen körülmények között kellett forradalmat csinálnia a magyar nyelvű dalszövegírásban? Mert forradalom volt az, minden hazai előzmény nélkül, minden szembenállást elsöprő, egyértelmű diadallal! Tudtuk ezt akkor mindannyian. Az első, sokkoló hatású Szörényi−Bródy-dalok után már nem lehetett úgy írni és olyanokat, mint a régiek.
Aki egy kicsit is ismeri a populáris zene, a dalszerzés történetét, az tudja: azok a bizonyos »láncszemek«, melyek összekapcsolódva nemzedékről nemzedékre, alkotóról alkotóra örökítik a mesterség (a stílus, a szókincs, a témaválasztás, a rímhasználat) értékeit, tapasztalatait – a XX. századi angol-amerikai dalirodalomban szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Minden, ami újként született meg – így a Beatles-dalok is – egy nagy egész részeként keltek életre és arattak sikert, nem kellett megtagadniuk gyökereiket, előzményeiket. A zenére angolul verselő rock-szövegírókat korántsem választották el olyan mérhetetlenül nagy távolságok Cole Portertől, Ira Gershwintől, Lernertől, Harttól, mint nálunk Bródyt a korábbi évek itthoni dalszerzőitől.”
