Borbély Szilárd szellemi öröksége
Az én Borbély Szilárdom című esten a debreceni Csokonai Színház stúdiószínházában barátok, pályatársak, kollégák emlékeztek a napokban felolvasásokkal, személyes történetekkel a József Attila-díjas, babérkoszorús íróra, költőre. Műveivel, tragikus életével és halálával súlyos örökséget hagyott ránk.
Az író tavaly februárban vetett végett életének, nem sokkal azután, hogy a Nincstelenek című önéletrajzi regénye megjelent és tarolt az irodalmi sikerlistákon. Borbély más könyveiben is írt szörnyű múltjáról: szülei 2000 karácsonyán rablótámadás áldozatai lettek. Édesanyját agyonverték, s később édesapja is belehalt súlyos sérüléseibe. Sokan azt remélték, az irodalom segítségével sikerül majd az írónak feldolgoznia a családi traumákat. Nem így történt.
– Már tavaly, a halála után is tartottunk megemlékezést a debreceni színházban. Borbély Szilárd állandó szerzőnk volt. Első darabját, a Kamera-mant itt rendezte meg annak idején Pinczés István. Az Akár Akárki című drámáját jelenleg is játsszuk – nyilatkozta a 168 Órának Vajland Judit, a teátrum sajtóreferense, a Borbély Szilárd-emlékest háziasszonya.
A találkozót az író barátai, köztük Kácsor Zsolt író, újságíró és Giczey Péter civil közösségfejlesztő szervezték. Giczey diákkora óta ismerte őt. A rendszerváltás idején mindketten a Jászi Oszkárról elnevezett debreceni egyetemi kör tagjai voltak, s hasonló közéleti gondolkodásuk később még szorosabbra fűzte kapcsolatukat.
– Amikor a fideszes debreceni városvezetés Arany János szobra mellé Wass Albert-szobrot akart állítani, Szilárd tiltakozóakciókat szervezett. Eredménytelenül. Ő úgy érezte, független értelmiségiként kötelessége kiállnia a demokratikus értékek mellett. Ezért én tavaly és idén is a közéleti írásaiból olvastam fel a megemlékezésen – mondta lapunknak Giczey Péter.
A rendezvényre Debrecen városvezetői közül senki nem ment el.
