Birdman
Kopott minták bravúrosan újrafestve. A művészlét mint a művészet tárgya erősen elhasznált téma (kop., szak., pecs., – mint hajdan a zálogházi átvevő mondta a kopott, szakadt, pecsétes télikabátról). A „kacagj, Bajazzo” panasz- és munkadala maga is klasszikus patentté, közhellyé vált.
A kulisszák mögötti világ témaként előretolakodott. Újra meg újra nekirugaszkodnak számosan, hogy egy filmforgatás, egy színházi előadás, egy művészéletrajz keretében újrafogalmazzák, felmutassák az alkotó és az alkotás dilemmáit.
Hősünk, aki korábban nagy sikerű képregényfilmek címszereplőjét alakította, már kikopott a szakmából. Most – utolsó dobásként – színpadon szeretne bizonyítani, mindent egyetlen lapra téve fel. De vajon a hollywoodi celebmitológia működik-e a Broadway-n is? Van-e feltámadás a Szent James Színház kopott, szűk hátsó traktusából?
Ha eltekintünk az alaphelyzet (kop., szak., pecs.) állagától és tudomásul vesszük, mennyire bejárt (lestrapált) mezőkön csúszkálunk, látszatok és valóságok miféle teátrális szakadékai között, valódi és hamis érzelmek síkos gödrei között, akkor egy kifogástalan profizmussal megcsinált, érdekes filmet látunk kiváló színészekkel, beszédes helyszínekkel lenyűgözően érzékeny kamerán át. (Számos Oscar-jelölés!)
A híres Madárembert alakító színésznek (Michael Keaton) rá kell jönnie, hogy már nem „repülhet”. Hogy karrierje nem visszafordítható. Már a nála fiatalabb és gátlástalanabb színészeké a világ, a beláthatatlan, az érthetetlen. A körülötte lévők inkább csak szerepszerűen léteznek: a kritikusnő, a menedzser barát, a volt feleség, a drogos lány s a többi. A film erénye az irónia. Amikor az in flagranti jelenetben a férfi igazi, töltött pisztollyal megy a színpadra, tarthatunk a feszült és melodramatikus fordulattól: lelövi vetélytársát vagy öngyilkos lesz. Az, hogy végül csak a tulajdon orra hegyét lövi el, felszabadítóan ironikus visszamenőleg is.
(Rendezte: Alejandro González Iñárritu.)
Bölcs István
