Beszökött az ősz

Szemünket vigyázón Párizsra vetettük. Lassan, tűnődve. Mindig meg-megállva. Kezünkben öreg virág vetkőzte sorra szirmait, mert Párizsba beszökött az őszi árleszállítás, és mi mindent vettünk, amivel mások arattak, s mindent megnéztünk, amire a percentes táblácska ki volt akasztva.

Százalékok suhantak nesztelen. Szent Mihály útján kávét ebédeltünk habbal, ám bérelt szobánkban egyszer akciós nyúlpástétomot és langy pirítóst. Egy este a Salle Pleyel koncerttermének legmesszibb sorában ültünk, de amikor másnap bomlott a tér fölött a szürkület, és vidám fehér felhőt lengetett a Notre-Dame, lemezboltban nézelődtünk és figyeltünk, elvegyültünk, és kiválasztottunk négy ezüstszínű korongot. Az EMI CD-it, amelyeken Karajan, a szigorú apa és a három vidám fiú: Richter, Ojsztrah és Rosztopovics Beethoven hármasversenyét (Opus 56.) a Berlini Filharmonikusokkal adja elő (Richter meg a viharról nevezett szonátát is). Glenn Gouldtól és 1955-ből a legendás Goldberg-variációkat, amelyet nemrég a Sony újrafutózott. Beszereztük Bach és Szofia Gubajdulina közös és friss lemezét, amelyet Anne-Sophie Mutter kötött lazán és hozott határozottan össze. Aki többedszerre játssza a hunyt mester A-moll hegedűversenyét, de talán most először igazán egyénien-érdekesen. És szintúgy a kortárs komponista neki ajánlott és nagy hatású In tempus praesens című darabját, e sejtelmes és félelmes, reménytelenséggel teli és sikolyokkal szaggatott művet. És hazahoztuk Mme. Sarkozy: az énekes Carla Bruni új lemezét. Amely oly lehetetlenség, mint a lelkipásztor-tarhonya, a Békepapok St. Denis Szocialista Brigádja vagy a késő őszi pillanat, amikor Budapesten, a Kamermayer téren, a franciás stílben megálmodott étteremben a modortalan pincértől megkaptuk az ízetlen, levestől ölelt maceszgombócot.

Sipos Balázs