Mester Sándor producer: Úgy kezelik ezt az ügyet, mintha államtitok lenne

2020. augusztus 20., 09:00

Szerző:

Tovább gyűrűzik a Siess haza, vár a mama! című dokumentumfilm körüli botrány. Hajdú Eszter rendező és munkatársai tíz évig dolgoztak az LGT legendás gitárosáról, Barta Tamásról szóló filmen, amelyet a Nemzeti Filmintézet is támogatott. Forgattak Los Angelesben is, ahol Barta egykori barátja és üzlettársa is nyilatkozott nekik. Utólag azonban azt követeli az alkotóktól, hogy bizonyos részeket vágjanak ki abból a nyilatkozatából, amit pedig jóváhagyott a forgatáskor, sőt, más szereplők megszólalásait is vágják át.

A Barta-film már több hete látható a hazai mozikban. A producer, Mester Sándor nemrég véletlenül tudta meg, hogy az NFI - jogi problémákra hivatkozva - nem kívánja a filmet külföldön forgalmazni. Hogy mi a probléma, azt nem árulták el, de erről közérdekű bejelentést kaptak. Furcsa, mert az ügyben bírósági eljárás el sem indult, tehát nincs jogerős határozat arról, hogy a film bárki jogait sértené. A történet sok kérdést felvet, például azt is: egy filmet bárki bepanaszolhat az NFI-nél úgy, hogy bizonyítania sem kell: a panasza jogos-e vagy sem?  Ennyi is elég ahhoz, hogy a Nemzeti Filmintézet indoklás nélkül leállítsa a forgalmazást? De akkor mi védi meg az alkotókat? A Portugáliában élő Mester Sándor azt mondja: egyetlen demokratikus államban sincs olyan mértékű állami kontroll a filmgyártás fölött, mint Magyarországon.

 

Hogy bírják a Barta-film kapcsán kialakult botrányt?

Nehezen, mivel egyáltalán nem számítottunk rá. Mi azt szerettük volna, hogy a bemutató után a filmről, és Barta Tamásról legyen szó, és nem erről a balhéról. Reméljük, mielőbb rendeződik a helyzet.

Nem úgy tűnik, hisz épp arról értesítettek minket, hogy a dokumentumfilmet támogató Nemzeti Filmintézet nem akarja külföldön forgalmazni a produkciót. Miért nem?

Nem tudjuk, és ez az egész számunkra is véletlenül derült ki. Semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptunk erről az NFI-től. 2020. augusztus 6.-án megkérdeztük a terjesztésért felelős osztályt: hogyan áll a külföldi terjesztés? Azt a válasz kaptuk, hogy - jogi probléma miatt - nincs szándékukban a Barta Tamásról szóló dokumentumfilmet külföldön forgalmazni.

De hiszen a hazai mozikban már megy a film.

Az NFI-vel aláírt szerződésünk szerint, a hazai forgalmazás a gyártó, azaz mi produkciós cégünk feladata. Ez rendben is van: több fővárosi és vidéki mozikban játsszák a filmet, és ahhoz képest, hogy a vírusveszély miatt kevesen járnak moziba, egész jó a nézettségünk. Ugyanakkor a szerződésben az is szerepel, hogy a nemzetközi forgalmazás az NFI joga. Mi tudtuk ezt, és vállaltuk. Ám mivel tíz éves munkánk van ebben a projektben, szerettük volna, ha tájékoztatnak minket arról, hogy mi a probléma. Megbeszélhetnénk és megkereshetnénk közösen a megoldást. A Siess haza, vár a mama körülbelül 35 millió forintból készült, ebből 1.5 millió forint a saját tőkénk, a többi az állami költségvetésből van. A filmünket máris több nemzetközi filmfesztiválra meghívták, eddig minden munkánk iránt érdeklődtek a külföldi televíziós csatornák is. Ha ez most mind elmarad, az a számításaim szerint körülbelül 30 millió forint veszteség az államnak. Ez az NFI számára is bevételkiesés, tehát, mintha maguk ellen is dolgoznának, és ennek sem értjük az okát.

Miért nem kérdezik meg tőlük?

Kérdeztem, de kissé kafkai helyzetbe kerültem. Az NFI jogásza azt mondta, forduljak a forgalmazási osztályukhoz, az ottani kolleganő pedig visszaküldött a jogi osztályhoz. Mivel a külföldi forgalmazás joga az NFI-t illeti meg, nem kell indokolniuk, hogy mit miért tesznek. Csakhogy mivel mégiscsak közpénzről van szó, talán el lehetne árulni. Olyan titokzatosan kezelik ezt az egész ügyet, mintha legalábbis államtitok lenne. Annyit sikerült megtudnom, hogy egy közérdekű bejelentés miatt merült fel a jogi probléma. Azt sem árulták el, hogy ki a bejelentő, és mit írt.

De azért sejti?

Persze. A dokumentumfilm egyik szereplője Fekete Barna, Los Angeles-i üzletember, Barta Tamás egykori barátja és üzlettársa. A film bemutatója előtt ő indított lejárató kampányt ellenünk, ügyvédjén keresztül a magyarországi bemutatókat is igyekeztek megakadályozni. Fenyegető leveleket írtak azoknak a moziknak, játszóhelyeknek, ahol műsorra akarták tűzni a filmet.

Hogy érti, hogy fenyegető levelet írt Fekete Barna ügyvédje?

Azt kérte, hogy amíg a film körüli jogi problémák nem oldódnak meg, addig halasszák el mindenhol a bemutatót. Ezzel önmagában nincs gond, jogukban áll kérni. Az egyik játszóhely elküldte nekünk ezt a levelet. Határozottan ijesztegető a hangneme, az ügyvéd olyan stílusban kommunikál, mintha ő valamilyen felsőbb hatóság lenne, aki megakadályozhatja a film vetítését. A levél tartalmazza, hogy az NFI-n keresztül úgyis meg fognak minket támadni. Erről azonban sem ők, és ahogy említettem, az NFI sem tájékoztatott minket. A Nemzeti Filmintézetnél akadt, aki azt mondta nekünk: a külföldi forgalmazásról Káel Csaba, vezérigazgatója személyesen fog dönteni, ugyanakkor ezt más nem erősítette meg. Teljes bizonytalanságban vagyunk.

Nemrég interjút adott nekünk Hajdú Eszter rendező, aki az ön felesége. Neki is elmondtam, Fekete Barna tán sérelmezheti, hogy a film azt sugallja: köze volt Barta Tamás meggyilkolásához. Megszólaltatják például a rockzenész egykori magyar származású mennyasszonyát is, aki kijelenti: eleinte ő is azt hitte, hogy Feketének köze volt a gyilkossághoz. Egy New York-i ügyvéd, Rónai Péter is megjegyzi Feketével kapcsolatban: „Nem olyannak tűnik, mint egy legjobb barát.”

Fekete Barnával Los Angelesben forgattunk. Ő maga mondta a kamerába, hogy Barta Tamást az ő pisztolyával lőtték le, és ezért ő volt az első számú gyanúsított. És Fekete minden nyilatkozatához írásban hozzájárult. Most utólag azt követeli, hogy vágjuk ki a filmbeli nyilatkozatából azt a részt, amit korábban jóváhagyott, miszerint ő volt a gyanúsított. Sőt, azt is kéri, hogy vágjuk át a volt mennyasszonynak, és Rónai ügyvédnek is a nyilatkozatait, vegyük ki azokat a részeket, amik rá vonatkoznak. Mi ezt nonszensznek tartjuk. Egyikük sem állítja a filmben, hogy Fekete követte el a gyilkosságot. Barta Tamás 1982-ben halt meg, s noha állítólag két golyó végzett vele, a rendőrség öngyilkossággal zárta le az ügyet. Senki nem tudja tehát pontosan mi történt, Fekete Barnára sem bizonyítottak rá semmit.

Ettől függetlenül gondolhatja azt, hogy a film árt a jó hírnevének, és a személyiségi jogai megsértése miatt beperelheti önöket. Megtette?

Tudomásunk szerint nem, mi legalábbis nem kaptunk erről bírósági értesítést. Beszéltünk mi is jogászokkal, és az a véleményük, hogy mivel Fekete hozzájárult a filmben elhangzott szavaihoz, szinte semmi esélye nem lenne egy esetleges pert megnyerni.

Visszatérve az NFI-hez: ha nincs semmiféle jogerős ítélet arról, hogy a Barta-film bárki jogát is sértené, akkor ők miért hivatkoznak jogi problémákra? Ilyen alapon, ha bárki bepanaszol náluk egy filmet - ad hoc – leállíthatják a forgalmazását, ezzel lényegében halálra ítélve a produkciót?

Ez számunkra is értelmezhetetlen. Ugyanakkor mi mindenhol elmondjuk: a támogatóinknak, így az NFI-nek is köszönettel tartozunk, hisz nélkülük nem jött volna létre ez a dokumentumfilm. Az előkészítés, a forgatás és az utómunkák során is személy szerint mindenki segítőkész volt velünk. Ezért is olyan kellemetlen nekünk is ez a mostani konfliktus.

Ha mindenki segítőkész volt, akkor hogyan csúsztak el ennyire a dolgok? Az NFI nyilván elfogadta a kész filmet, közben nem jelezte önök felé, hogy jogi problémái vannak? Csak utólag jöttek rá erre?

Nem csupán végig felügyelték a munkálatokat, hanem a legapróbb részletekről is folyton be kellett számolnunk. Az NFI munkatársai minden szerződést átnéznek, minden egyes banki utalást egyenként részleteiben kell ledokumentálni. Rettenetesen bonyolult és részletes adminisztrációval, hatalmas állami apparátussal és rengeteg emberrel dolgoznak. Mindenről tudnak, mindent látnak, minden részletet ismernek a produkciókról. Több száz órát töltöttünk telefonos és személyes egyeztetésekkel, adminisztrálással. Utólag úgy látszik: fölöslegesen, hiszen a filmet az NFI elfogadta, a jogászaik is számtalanszor ellenőriztek mindent,  ők zárták le a projektet azzal, hogy minden rendben van. Magyarországon a Nemzeti Filmintézet olyan szintű állami kontrollt gyakorol, ami példa nélküli a demokratikus világ többi országában. Arra sincs példa Nyugaton, hogy a filmek külföldi forgalmazásáról az állam önhatalmúan döntsön. Ez a teljhatalmú állami kontroll veszélyezteti a szabd szólást. Ha egy film bírálja a társadalmat, vagy a politikai közéletet, az NFI indoklás nélkül megakadályozhatja, hogy az alkotás kikerüljön külföldre.

Önök terveznek valamilyen ellenlépést? Vagy beletörődtek a helyzetbe?

Két dolgot tervezünk, és az egyikben már léptünk is. Ahogy erről már többször beszéltünk, Barta Tamás jogörököse a rendező, Hajdú Eszter édesanyja. Ő is kint volt velünk Los Angelesben, és szerepel is a filmben. Neki joga van ahhoz is, hogy Barta Tamás halálával kapcsolatos összes eredeti dokumentum másolatát kikérje. Ezek jelenleg a Los Angeles-i rendőrségen illetve bíróságon találhatóak. Tehát nemcsak a rendőrségi aktákat, hanem a nyomozással, a tanúk kihallgatásával vagy az orvosi jegyzőkönyvekkel kapcsolatos minden iratot kikértünk. Mivel ebben az ügyben nincs elévülési idő, a jogörökös akár nyomozás újraindítását is kezdeményezheti. Persze csak az iratok áttanulmányozása után lehet a továbbiakat átgondolni. Addig is, mi mindenképp tárgyalni szeretnénk az NFI-vel. Elfogadjuk, ha nekik nincs kedvük a külföldi forgalmazással foglalkozni, ebben az esetben mi szívesen átvállalnák tőlük ezt a feladatot is. Az, hogy a film minél több helyre eljusson, és minél több bevétel származzon belőle, közérdek. Minden megoldásra nyitottak vagyunk, de azt nem szeretnénk, hogy a dolgok ennyiben maradjanak.

 

Jogvita tesz keresztbe

A Siess haza, vár a mama! című dokumentumfilm elkészítését a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatta és érdekelt abban, hogy a film nemzetközi forgalmazásba kerüljön. A nemzetközi filmforgalmazási gyakorlat szerint azonban a forgalmazók nem kötnek szerződéseket olyan művekre, amelyek jogvita alapját képzik. A Siess haza, vár a mama! esetében a filmelőállító és egy szereplő között kialakult jogi vita miatt az NFI úgy döntött, hogy annak rendezéséig nem köt nemzetközi forgalmazásra vonatkozó szerződést.

 

Bíróságon támadható az NFI

Magyar György ügyvéd nem vitatja, hogy a Nemzeti Filmintézet jogköre a magyar filmek, így a Siess haza, vár a mama! külföldi forgalmazása is. Ám attól még a külföldi forgalmazás megszüntetése okozhat joghátrányt az alkotóknak. Ha az NFI lépése jogellenes, kérhetnek kártérítést, de ha az NFI döntése jogszerű, még ebben az esetben is járhat a film készítőinek kártalanítás, hiszen például a munkájuk nem jut ki nemzetközi filmfesztiválokra, stb. Korrekt jogi szakvéleményt azonban csak az idevágó szabályzat, és a konkrét szerződés ismeretében lehet adni.

A filmben megszólaló, ugyanakkor a nyilatkozatának letiltását követelő személy, eddig is élt fenyegetésekkel, próbálta ügyvédjén keresztül a hazai forgalmazást is leállítani, de a játszóhelyeknél nem ért célt. Úgy látszik, az NFI-nél viszont betalált. Holott valójában sem a hazai, sem a külföldi forgalmazóknak nem lenne mitől tartaniuk, hiszen az ügyben semmiféle bírói eljárás nem indult, nincs ítélet arról, hogy bárkinek is sérültek volna a személyiségi jogai. Ha a filmben nyilatkozó személy úgy érzi, hogy ő jogsértést szenvedett el, neki kell a bírósághoz fordulnia. Polgári peres eljárás esetrén erre öt éve van, büntetőjogi eljárás indításáról valószínűleg már lekésett. Az NFI-nek azonban mindenképpen valamilyen formalizált határozatban közzé kell tennie a döntését. Ha az alkotók szerint ez hátrányos rájuk nézve, kár érte őket, akár bíróságon is megtámadhatják az NFI határozatát. De ahogy Magyar György hangsúlyozza: csakis a konkrét szerződés áttanulmányozása után lehet minderről bővebbet mondan.  

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.