Bandák, bulik, szövegek
A nyolcvanas évek gombamód szaporodó együttesei a városképet is alaposan átrendezték. Plakátjaik megjelentek mindenütt, fákon, falakon, telefonfülkéken, Trabant oldalán. Csirizük a Technokol Rapid, a Palmatex és a cellux, s jegyezzük meg: az első kettő másfajta élmények hordozója is volt. A koncertekről értékelést fölösleges a korabeli lapok kulturális rovataiban keresni. Inkább az újságok hátsó oldalain, a színes és a rendőrségi hírek között jelentek meg róluk néhány soros tudósítások, olvasói levelek.
Legfőképp azért érdemes felkeresni a Budapest Galéria óbudai kiállítótermét, hogy megfürössze magát az ember a nyolcvanas évek utcáinak hangulatát őrző, ötletes, humoros, némi erotikát és a politikának szánt fricskákat sem nélkülöző grafikák látványában. Korántsem véletlen, hogy stílust teremtettek ezek a falragaszok, hiszen jobbára fiatal művészek voltak a készítőik, bár nemritkán az együttesek tagjai, rajongói. (Kár, hogy sokról hiányzik az alkotó neve – és néha a felelős kiadóé is, holott tudjuk jól, nyomtatványok esetében neki kell elvinnie a balhét.)
Bogarászva a kiállítás anyagát, sorra felbukkannak a másként gondolkodás akkori helyei: az Egyetemi Színpad, az Almássy tér, a Fekete Lyuk, a Tilos az Á, a Petőfi Csarnok, a Fiatal Művészek Klubja, a kőbányai Pataky, a MU Színház, a Kassák meg a többi, ahol ezek a tiszavirág-életű együttesek közönségük és a kor divatja szerint besúgóik elé léptek. Meghökkenően bőséges a hajdani bandák névsora az AE Bizottságtól a Újhajnal Csipa Okker Sisters nevű formációig. Még belegondolni is vicces, hogy lázadó tagjaik mára békés nagymamák, aktív vagy nyugdíjas autószerelők, lehiggadt hobbikertészek lettek.
Köszönet az anyag összegyűjtőjének, Bp. Szabó György grafikusnak, aki a Bp. Service együttes tagjaként maga is társtettes volt abban, hogy ezek a dokumentumok annak idején elkészültek, s máig megőrződtek. A kiállítás egyben jó apropó arra, hogy rendületlen bizakodással ismét megállapítsuk: a művészet akkor is szabad, ha a hatalom ennek az ellenkezőjét akarja.
Berkó Pál
