Az utolsó film

Az egyik legtermékenyebb magyar filmrendező volt. Dramaturgként és rendezőként mintegy ötven magyar filmhez köthető a neve. „Sok a tervem, de rosszul érzem magam” – mondta az utolsó interjúban. „Gerincoperációm után rendkívüli fájdalmaim vannak. Megpróbálom radikálisan meggyógyíttatni magam.” Nem sikerült. A Majdnem szűz volt utolsó filmje. Ennek sajtóvetítése után beszélgettünk vele. A tanú, a Te rongyos élet és a Sztálin menyasszonya című filmek alkotója, Bacsó Péter tegnap meghalt.

2009. március 12., 10:30

Végignézte a Majdnem szűz sajtóvetítését?

Igen, ez volt az első vetítése, két napja lett kész.

Nem nagyon nevettek a nézők.

De talán mosolyogtak.

A sztori, amelynek magva egy újsághír: prostituáltakat képeznek át marketingmenedzserekké, számomra vígjátékot ígért. De egy prostituált szomorkás fejlődéstörténete lett belőle.

A prostitúció kegyetlen téma. Vannak persze derűs lélegzetek a filmben, de egy olyan lány áll a középpontjában, aki korának áldozata. Az ilyesmiből nem érdemes vígjátékot készíteni. Ez a lány nem moralizál, nem probléma számára, hogy eladják. De aztán mégis kap egy olyan sanszot, amely lehetővé teszi, hogy érvényesüljön a tehetsége, az életre valósága.

Ön olvasott egy újságcikket, és eszébe jutott róla az élet?

Azt szoktam mondani, hogy a valóságnál nincs jobb forgatókönyvíró. Szinte felkínálja a lehetőségeket, csak észre kell venni. És el lehet mondani egy olyan történetet, amely már ott állt amúgy is félig készen az ember fejében. Csak kell az inspiráció, az ötlet. Ez lehet akár egy újságcikk is. A hatvanas években a Fejlövés című filmemnek is egy újságcikk adta az ötletét: három fiatalember elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Lopnak egy autót, kimennek a visegrádi erdőbe, és hagyják, hogy az egyik tényleg öngyilkos legyen. ?Öngyilkosságra való késztetés?- ez volt a cikk címe. Az egyik legjobb filmem lett belőle. De így készült a Nyár a hegyen, és így készült a Kik azok a Lumnitzer nővérek is.

De úgy látom, alaposan beleásta magát a prostituáltak mindennapi életébe.

Valóban, találkoztam Földi Ágnessel, aki részletesen beszámolt arról, hogyan élnek a prostituáltak, milyen atrocitásoknak vannak naponta kitéve milyen esélyeik vannak az életben.

Holott az övék a legősibb mesterség.

Mesterségüket azonban mégsem tudják biztonságosan gyakorolni. Álszent világ veszi körül őket. Mintha ugyanazok vetnék meg őket leginkább, akik a legkegyetlenebbül kihasználják őket.

A film töményen és részletesen mutatja be a prostituáltakat érő megaláztatásokat.

Igen, realista filmet akartam készíteni. Ezért aztán a filmben sok a „sztori”. Viszont nincsenek benne trükkök, nincs benne időjáték. Talán kibontakozik belőle egy valóságos mai magyar történet.

Ön ismét felfedezett egy színésznőt, nem először. Jegyezzük meg a nevét. Ubrankovics Júliának hívják. Ő a főszereplő.

Igen, Színház és Filmművészeti Egyetemen ismertem meg, ahol tanítok. Büszke vagyok rá, hogy néhány nagy magyar színésznőt az én filmemben ismerhetett meg a közönség. Udvaros Dorottyát vagy Básti Julit például.

Ön sok nagy magyar színésszel dolgozott rendszeresen együtt: Kállai Ferenccel, Őze Lajossal, Mensáros Lászlóval. Latinovits ugye nem volt meg?

Latinovits abban a filmben szerepelt, amely első forgatókönyvemből készült, bár nem én rendeztem: Gyalog a mennyországba. Utána is jó barátságban maradtam vele.

Felmerült-e Önben annak idején az ötlet, hogy a Tanúban Latinovitsra ossza Virág Árpád szerepét?

Nem, a szerep Őze Lajosnak íródott.

Új filmjében van olyan szerep, amely kifejezetten egy színésznek íródott?

Több is, de a legfontosabb egy epizódszerep, amelyet Fullajtár Andrea játszik. Nekem ő ma az egyik legnagyobb magyar színésznő.

A majdnem szűz elején elhangzik egy dal, amelynek Ön írta a szövegét. Talán nem sokan tudják, hogy Ön ilyen „bűnöket” korábban is elkövetett.

„Rejtély”, „Táskarádió”. Mond ez valamit?

Ezek örökzöldek.

Később felhagytam a filmdalokkal, most viszont megint írtunk Vukán Györggyel egyet.

Fábri Zoltán, akivel évtizedeken át alkotói kapcsolatban volt, hetvenévesen visszavonult. Ön viszont már elmúlt nyolcvan, és dolgozik.

Szenvedélyfüggő vagyok. Szenvedélyem a filmcsinálás. Ugyanakkor most fizikailag nagyon le vagyok robbanva. Gerincoperációm után rendkívüli fájdalmaim vannak. Ezt a filmet is csak botozgatva készítettem el. Most, ha túl leszek a bemutatón, megpróbálom radikálisan meggyógyíttatni magam. Fájdalomcsillapítókon élek, most is bennem van. Sok a tervem, de rosszul érezem magam, és a család is azt mondta, hogy pihennem kell.

Életének kilencvenedik évében elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.