Az U.N.C.L.E. embere – L’art pour L’art kémfilm

Mivel kamaszkorom óta rajongom a James Bond regényekért, filmekért, illetve a hozzá hasonló hatvanas évekbeli ponyvaregényekért és tévésorozatokért, türelmetlenül vártam Guy Ritchie The Man from U.N.C.L.E. adaptációját, amelynek eredetijében Robert Vaughn és David McCallum alakította az együtt dolgozó amerikai és szovjet szuperügynököt.

Bár nem éppen a legemlékezetesebb sorozat volt ebből a korszakból (a Mission Impossible még mindig messze a legjobb, amit ebben a műfajban a régi tévék kis képernyőjére sikerült vinni) Ritchie ötlete, hogy a klasszikus sorozatból fiatal színészekkel úgy készítsen egy mozi adaptációt, hogy közben megőrzi az eredeti stílust és korszakot, rendkívül ígéretesnek tűnt. Nagy kár, hogy ezt a remek ötletet mégsem sikerült igazán kiaknáznia...

Pedig Ritchie a nagyon elkapta a sorozat stílusát. A hatvanas évekbeli ruhákat, autókat, hajstílust, divatot, zenét és még a kor színeit is elképesztő érzékkel sikerült visszaadni a film képkockáin. Ez még a mozi effektusaira is vonatkozik: minden átvezető jelenet, kameraállás, kép-a-képben effektus olyan érzést kelt, mintha egy valódi hatvanas évekbeli mozit látnánk. Mindez a film dinamikájára is igaz. Kevesebb vágás van, hosszabbak a jelenetek, illetve az akciójelenet is hasonló stílusúak, mint amit egy hatvanas évekbeli tévésorozattól elvárhattunk.

És az utóbbi Ritchie első nagyobb hibája a sok közül. Ami alapvetően különbség az olyan korabeli alkotások, mint az Oroszországból szerelemmel, vagy a Goldfinger, és mondjuk egy epizód a The Man from U.N.C.L.E.-ból, az az akciójelenetek kidolgozása. A James Bond filmekben a 007 és az ellenfelei elleni küzdelmek igazi életre-halálra menő harcok, amelyeket még mai szemmel nézve is elképesztően jól koreografáltak.

A folytatásért kattintson