Az igazság szolgái – PanoDráma
„Az igazság szolgái (174/B)” címmel kerül színre a PanoDráma színházi műhely zenés tárgyalási kabaréja a Jurányi Inkubátorházban december 9-én, 10-én és 11-én 20 órai kezdettel. Az előadás 2009-es Sajóbábonyi esetet dolgozza fel: a városba érkező gárdisták a romagyilkosságok miatt évek óta rettegésben élő helyieket akarták provokálni. A helyiek a provokátorok autójára támadtak, s bár végül senkinek sem esett bántódása, az elsőfokú bíróság 27 év 9 hónap börtönbüntetést szabott ki kilenc romára. Az ítéletet másodfokon csaknem 40 évre változtatták: egyebek között a cigányok “rasszizmusára” hivatkozva. Lényegében a kisebbségek védelmére hozott törvényt fordítva ellenük. Lengyel Annával, a társulat alapítójával, a darab kreatív producerével Sztankay Ádám beszélgetett.
- A PanoDráma sajátos, verbatim „technikával” – az adott történethez kapcsolódó dokumentumok szó szerint felhasználásával állítja színpadra darabjait. Mi inspirálta a műhely létrehozását?
– Évekig Schillnig Árpád Krétakörében dolgoztam, ahol saját projekteket is megvalósítottam. A társulat felosztatása után is maradtak terveim. Ugyanakkor úgy éreztem: alig van olyan honi színházi műhely, amely a társadalmi történésekre adott erős reflexiókat tekinti elsődleges céljának. Pedig már tombolt a rasszizmus, a homofóbia, a gyűlölet beszéd bevette magát a hétköznapi kommunikációba. Korábbi – részben nemzetközi munkáim során kiépült – szakmai, baráti kapcsolataimnak köszönhetően sikerült olyan csapatot szerveznem, amely azt tartja legfontosabbnak: irányítsuk a figyelmet azokra a társadalmi betegségeinkre, amelyek „kezelés nélkül” végzetes következményekkel járhatnak.
- Az Igazság szolgái című produkcióban profi színészek mellett – mint például Csákányi Eszter, Szamosi Zsófi, Nagy Viktor – diákok is részt vesznek. Ők alkotják az esküdtszéket, amely eldönti: milyen ítéletet hozhat adott alkalommal a „színpadi bíróság”. A diákszereplőket miként választották ki?
– Az oktatási rendszer széles spektrumát képviselik. Szakiskola és élgimnázium diákjai is vannak közöttük. Ezen túlmenően olyan fiatalokat kerestünk, akiknek jó az orgánuma, fejlett az igazságérzete, és persze nem szégyelli kifejteni a véleményét. Őket igyekeztük csapattá kovácsolni, miközben némi jogi felkészítésben is részesültek. A darab komoly kihívás: attól is izgalmas a történet, hogy szinte mindenkinek van benne igazsága.
- A színpadra vitt történet súlya és a címlapon meghatározott zenés kabaré műfaja között látszólag ellentmondás van. Vagy tévedek?
– Gondoljunk csak a magyar igazságszolgáltatás elképesztő bikkfanyelvére. Vagy arra, hogy milyen fogalmazási nehézségekkel küzd időnkét egy-egy bíró a tárgyaláson, illetve miként mutatja olykor a koncentrációs képesség teljes hiányát. A színrevitel során tökéletesen illik az említett műfaj az abszurd valósághoz.
- Van érzékelhető gyógyhatása az előadásnak?
– Elismerő a kritikai visszhang, külföldi meghívásaink is vannak. A nézők általában lenyűgözve figyelik a történéseket. Tény persze: többségük hasonlóképpen gondolkodik a világról, mint mi. Ám azt is látom: a publikum diákkorú tagjai közül azok is párbeszédre „hangolhatóak”, akiket bármely kisebbség irányában – innen-onnan származó – elfogultság jellemez. Az ő tévképzeteik még nem csontosodtak meg. Görcseiket oldhatják a gondolatébresztő színházi történések.
