Az emberiség mikor emeli fel végre a fejét, és veszi észre?

Az erkölcs válsága bizonyára a hatalmi harc egyik epicentruma is, ahogyan Róna Péter állítja. Talán ezzel is magyarázható, hogy hazánk polgárai a kivívott szabadsággal és függetlenséggel nem boldogulnak, és a politika a testvériségünk szálait emészti ahelyett, hogy a kötelékeket formálná.

Hankiss Elemér Robinson példáján mutatja be állam és polgára azonosságát, azt a lakatlan szigeten is működő virtuális társadalmat. Miért nincs, miért nem hat – itt és most – bennünk ez a virtuális társadalom? Csak az lenne a baj oka, hogy nem tartjuk be a közösségi együttélés szabályait?

Társadalmon kívüli a városi kutyatartó, a cigarettáját kezéből kiejtő polgár, az épületek falát alkotásaival piszkító ember? Tojást, követ dobálhat, mert a politikai szamárlétrán éppen aktuálisan kapaszkodó tanult ember megvédi a tettét.

Amikor azt állítom, hogy maga az erkölcs van válságban, nem Hankiss Elemérrel kívánok vitába bocsátkozni. Pusztán polgári felelősségünkre szeretnék rávilágítani. Bizony jó volna, ha Deák, Széchenyi köztünk élne. Kiáltanának, amikor a gazdasági törvények az embereket a mélybe rántják, pörölnének a vadhajtások miatt. Felemelnék szavukat az előítéletek ellen, és példát mutatnának a szolidaritásban, a segítségnyújtásban. Elégtételt vennének a majd 500 százalékos kamattal hitelt kínáló pénzintézet ellen. Harcolnának a magyar érdekekért.

Az erkölcs az emberi faj sajátja. Évezredek formálják, deformálják. Madách nem csak Évára vonatkoztatta állítását, miszerint „a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt”. De beszélhetünk-e erkölcsről egy olyan országban, ahol annak, aki igazat mond, betörik a fejét? Saját igazságában fojtogatják, hazugnak nevezik?

TGM szerint nem a nevelésben és az irányításban, hanem a társadalom fölé helyezett jogrendszerben van a megoldás. Csak sejtem, hogy az eszményekre gondol, amelyek valóban a társadalom fölé helyezett értékeket, távoli célokat, és nem az odavezető utakat jelentik.

De mikor, kikkel beszélünk eszményeinkről, értékeinkről?

Az erkölcs nemcsak értékrendszer, hanem magatartás és viselkedés is, mert az ember sajátja. Van-e azonban következménye az erkölcstelenségnek, az értékdeficitnek, az emberiségellenes magatartásnak, a más embereket sértő viselkedésnek?

A kérdés csak az, hogy a felegyenesedett emberiség mikor emeli fel végre a fejét, és veszi észre, hogy ezen az úton aligha juthat el eszményeihez, értékeihez, nem találhat erkölcsi önmagára: a szabadságra, a testvériségre és a szolidaritásra.

Kecsmár Ilona
E-mail