Az élet, a halál és az összes barátja
Éljen az élet! – ez nem valami reklámszlogen, nem egy új Beningni-film címe, hanem a híres mexikói festőnő, Frida Kahlo egyik művéé, a képé, amelyről a brit alternatív rockzenekar, a pár éve Grammy-díjat nyert Coldplay negyedik stúdióalbumát elnevezte (alcíme már saját költésük: „...vagy a halál és összes barátja"). Ám a borítón mégsem ez a festmény látható, hanem Delacroix-tól A szabadság vezeti a népet. Tudnak követni?
Chris Martin, az együttes szíve/lelke (ének/szöveg/gitár/zongora) azt mondta: 2007-es dél-amerikai turnéjuk adta az ihletet az albumhoz, és az ötletet, hogy spanyolos hangzásvilágot válaszszanak. És ezt erősítendő vettek fel sok számot templomban és a latin-amerikaiak vagy a spanyolok földjén. Mondhatni: a teret próbálták beleszőni a zenébe... Illetve leginkább azt, ami szerintük annyira meghatározza ezt a kultúrát: a vallásosságot és a spiritualitást.
Ezek a motívumok a számok többségében meg is jelennek, és részben talán ezért van, hogy a szövegek sokszor kissé vagy nagyon halálosan sötétnek tűnnek (mint például a London temetői). Emellett előbukkan a jó öreg „háború, béke, szerelem" hármasa, amelyre részben a Delacroix-képpel, részben a főcímmel is gondoltak utalni.
A hangzás viszont kifejezetten megnyugtató és lágy, a zene – mint ígértük – spirituális és könynyen emészthető. Ez az album sokkal absztraktabb, képileg sokkal színesebb, mint az előző három. És mégis felismerhetni a megszokott, visszafogott „coldplayes" hangzást.
Azt, hogy ez az „összeállítás", ez a mixtúra a sikerültek közé tartozik, bizonyítja, hogy az Éljen az élet pillanatnyilag 36 országban a legjobban keresett album, így az Egyesült Állomokban és az együttes hazájában is, és nálunk szintén a top 20-on belül van. Akinek meg ez nem elég meggyőző, annak élőben ajánlom az albumot: az együttes szeptember 23-án fellép a Papp László Sportarénában.
Szárisz Roxána
