Az éj aranytorkú királynője
Miklósa Erika a Magyar Állami Operaházban a Rigoletto Gildájával ünnepelte pályafutásának huszadik évfordulóját. A Metropolitan Operában a névjegyévé vált Éj királynője szerepével zárta a 2010-es évet, majd egy szenvedélyes albumot énekel lemeze argentin, portugál, francia, spanyol szerzők zenéjére. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Don Pasquale Norinájaként először lép színpadra Juan Ponsszal.
- Milyen a viszonyod Verdi zenéjéhez és Gilda szerepéhez?
- A legcsodálatosabb Verdi-zene számomra a Rigoletto. Nincs olyan része az elejétől a végéig, amelyik engedné, hogy lelankadjon az ember figyelme. Csodálatos slágerekből áll az egész opera. Gilda szerepét azért szeretem, mert van benne egyfajta fejlődés lelkileg is, hangilag is. Hangilag az eleje sokkal nehezebb, viszont jellemfejlődésben, szerepmegformálásban a vége felé a legnehezebb. Gilda egy tizenhat éves szűz lány, aki életében először találkozik a szerelemmel, meggyalázzák, becsapják, csalódik. A történet az önfeláldozó szerelem példája, hiszen Gilda annyira szereti a herceget, hogy feláldozza magát érte: álruhában végül is őt szúrják le a kocsmában.
- Úgy érzed, van még hová fejlődnöd Gildaként?
- Persze, végül is nem énekeltem olyan sokszor. Talán húsz alkalommal, bár az is sok egy szerepnél, úgy érzem, tudok benne még tovább fejlődni.
- Vígopera lévén a Don Pasquale Norináját könnyebb megformálni?
- Nem. A Rigoletto számomra sokkal könnyebb. A Don Pasquale nem igazán igényel koloratúrszopráni képességet, ellentétben Gildával, őt énekelheti lírai szoprán is. Zeneileg nehezebb megoldani a Don Pasqualét, viszont Norina szerepe egy felhőtlen boldogság.
- Emlékezetes partnered volt a Don Pasqualéban Gregor József.
- Vele énekeltem a szerepet először és utoljára. Igazából nem is énekeltem azóta mással. Nagyon izgulok, bár Juan Pons személyében egy csodálatos partnerre fogok lelni. Ő a világ egyik legjobb baritonja, de még soha nem dolgoztunk együtt. Boldog vagyok, hogy vele játszhatom újra az operát.
- Milyen emlékeket őrzöl Gregor Józsefről, az ő színpadi partnerségéről?
- Jóska a mentorom volt. Hihetetlen sokat segített nemcsak nekem, hanem nagyon sok kezdő énekesnek. Még javában a pályám elején tartottam, amikor megismertem őt. Ő és a felesége a szárnyaik alá vettek: annyira gondoskodó volt velem, talán azért is, mert hasonlóképpen indultunk. Mindketten outsiderek, kívülállók maradtunk ebben a szakmában, ami még jobban összekötött minket. Nagyon hasonló, természetes volt az életfelfogásunk, ami szintén egy erős kapocs. Norina szerepében is sokat segített, egyáltalán abban, hogy az ember hogy álljon hozzá szerepekhez, tanuláshoz. Megtanította, mennyire fontos az, hogy minden nap gyakoroljunk. Ma is ott cseng a fülemben, amit mondott: "Engem nem érdekel, hogy éppen nyaralok vagy sem, akkor is minden nap skálázom." Megtanultam tőle, hogyan kell karban tartanunk az izmainkat, mert akkor soha nem érheti az embert meglepetés.
Az interjú folytatását elolvashatja a
fidelio.hukulturális portálon!
