Az álomkommandó
„Sütő András drámája az elmúlt évtizedek magyar irodalmának egyik legeredetibb, felelősségteli írása, mely egy nehéz történelmi helyzetben vall a színház szerepéről és a művészet erejéről, hivatásról és erkölcsről.” Nem irigylem azt a dramaturgot (?), akinek ezt a „kedvcsináló” ismertetőt meg kellett írnia. És nem irigylem a színészeket, akiket nagyon-nagyon kemény feladat elé állít ez a mű, a rendezőt, aki meglepőbbnél meglepőbb ötletekkel próbálja egyben tartani az előadást, újabb és újabb terheket rakva az egyébként is gúzsba kötve játszó színészekre, és nem irigylem a nézőket sem, akik bizony alaposan meglepődnek az első rész naturalisztikus részletein: nem ilyen előadásokhoz vannak szokva a Pesti Színházban.
Becsületükre legyen mondva, mindannyian (rendező, díszlettervező, színész, néző) derekasan megküzdenek a lehetetlennek látszó feladattal. A színészek ott pusztulnak bele a darabba újra meg újra, a nézők pedig fegyelmezetten végignéznek mindent, és a végén, ahogy illik, vastapsban törnek ki.
És Sütőt is csak kalaplevéve említhetjük voltaképp. Megrendítően szép mondatok, költői képek sorjáznak egy iszonyatos (nem, két iszonyatos) világ ábrázolásában, korunk számos fontos kérdése felvetődik a darabban a diktatúra elleni harctól a túlélés lehetőségén át az antiszemitizmus mételyéig, mélyen és igaz módon átgondolva.
Egyetlen baj van csak. Ez a darab nem jó. Nem valóságos színmű. Kimódolt és kényszeredett az átjárás a két helyszín és idősík között, melyek a második részben már teljes káoszba vesznek. És ettől mindkét történet veszít drámai erejéből. Annyira kár, hogy így van, és annyira megható, ahogyan mindenki, akinek köze van ehhez az előadáshoz, úgy tesz, mintha nem így lenne.
Kisfaludy Sándor a tizenkilencedik század elején írt egy drámát Hunyadiról, melyet a korabeli kritika negatívan fogadott. Kisfaludy megsértődött, és azt mondta, ő csak a hazáját szolgálta. Mire Dessewffy azt találta írni Kazinczynak, hogy egy jó drámával mennyivel jobban lehetett volna szolgálni azt a hazát.
Nádas Sándor
