Anna és a lánya
Nagyon megörültem, amikor egy-két éve barátom, Lévai Katalin író, politikus, szociológus megvallotta, könyvet akar írni a „mi történt azután”-ról, vagyis Anna Karenina egyévesen hátrahagyott gyermekének, Annie-nak a sorsáról. Évtizedeken keresztül érett benne a gondolat, és ő látszólag gyorsan megírta a könyvet.
Látszólag gyorsan, mert évek sorának kutató, gyűjtő előmunkálatain alapul. Könyvében a kis Annie egyévesen árván marad, valódi apja, Vronszkij gróf eltűnik a korszak éppen aktuális háborújában, és az elhagyott férj, aki ott van Anna mellett a szüléskor, betartja ígéretét, magához veszi, felneveli a kislányt. Főúri jómódban együtt nevelteti a féltestvérrel, Szerjózsával. Palotában, szolgákkal körülvéve, egy jóságos, bár távolságtartó francia nevelőnővel, a lányka bizalmasával. Nem egyedüli bizalmasa, mert Szerjózsával szeretik, megértik egymást. A kisfiú sérültebb, hiszen ő már tudatos emberke volt kilencévesen, amikor anyjuk meghalt. Karenin valójában jobban megszereti a kislányt, mint a fiát, roppantul félti, ezért tiltja is, hogy az anya sírját látogassa.
Remek gondolata az írónak, hogy Annie-t – egy Kareninnak szóló meghívás nyomán – elhozza Szentpétervárról a millenniumi kor Budapestjére. A fiatal lányt elbűvöli a dualizmus korának pezsgése, az élénk, kulturált város, és itt ragad, férjhez megy egy nála idősebb, érett férfihoz. Szeretve, bár szerelem nélkül. És éli az úrihölgyek sztereotip életét. A jómódot, az elegáns társadalmi státust az urológus férj teremti meg, aki „fegyvermesterként” egyúttal a férfi elit tagjainak bizalmasa is. Talán éppen ez az üres élet viszi a fiatal nőt az éledező feminista mozgalom közelébe.
Szinte letehetetlenül élvezetes ez a karcsú könyv, élettel telt hőseivel, háttérben a mozgalmas, rohamosan fejlődő ezredfordulós nagyvárossal. Várjuk tehát a folytatást, mert az immár érett korú asszony eddig még nem találkozott sem a szerelemmel, sem bárminő hivatással.
(Lévai Katalin: Anna Karenina lánya. Kossuth Kiadó)
Szentgyörgyi Zsuzsa
