Állambiztonsági játszmák

Ez a könyv könnyen hátrányos helyzetbe kerülhet. Ugyanis amíg a közelmúlt hasonló tárgyú kötetei meglepő névsorokat tettek közzé ügynökökről, tartótisztekről, titkos megbízottakról és beépített személyekről, itt hiányzik a leleplezés. Az az indiszkréció, amely a jogos felháborodástól a kárörömön át fenntartja a közérdeklődést. (Nohát, ez is jelentett, ez is? Ki gondolta volna?)

A szerző nem kívánja leleplezni egyetlen szereplőjét sem (van, akiről amúgy is köztudomású, és ott ő sem tér ki a néven nevezés elől), nem a hitványság érdekli, hanem a „játszma”. Az az állapot, amikor „mindenki szem a láncban”. Amikor Illyés Gyula Péter Gábortól kér protekciót. Amikor a nyilaskeresztesekhez dörgölőző Kádár Lajos a népi írók tekintélyes képviselőjének, a kriptokommunista Darvas Józsefnek a segítségével kap egérutat. A deportálások időszakában játszott antiszemita Kádár-dráma, az Ártatlanok? Endre László nyilas államtitkár unszolására készült, és a később háborús bűnösként vádolt Dövényi Nagy Lajos, valamint az ugyancsak hírhedt szélsőjobboldali színész, Kiss Ferenc aktualizálta. (Egyébként Dövényi Nagy Lajos halálos ítéletét éppen Veres Péter kegyelmi kérvénye nyomán törölték.)

Mint látjuk: a Nemzeti Parasztpárt és a népi írók köre élő kapcsolatokat ápolt a baloldallal meg a jobbal, sőt szélsőjobbal is. Kapcsolataikat alkalomadtán fel is használták, azaz eljátszották a maguk „játszmáit”. Erre is, arra is.

Érdekes kérdés az is, hogy vajon az államvédelem nem túlképzett katonái mit tudtak kezdeni Németh László, Illyés Gyula vagy a klasszikafilológus Borzsák István egyetemi tanár „nézeteivel”, képesek voltak-e megítélni azokat akár csak az elrendelendő akciók szintjén. Aligha.

Ugyanakkor ezek a kínos, sokszor kikényszerített játszmák világossá teszik, hogy egyrészt sokféle lánc volt, másrészt azokban sokféle „szem”. Szembenézni velük ma sem késő.

(Papp István: Szemek a láncban. Játszmák a magyar állambiztonság történetében. Jaffa Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor