Aki az életével játszott
Szeptember kilencedikén lenne nyolcvanéves. Ha nem halt volna meg harmincöt évvel ezelőtt. És azóta nem szűntek meg a viták, a találgatások, a titkok, a kérdőjelek. Könyvek, cikkek, emlékiratok, filmek sora született róla, mégis, ma is aktuális a kérdés: ki volt Latinovits Zoltán?
Kelecsényi László, az életmű értő ismerője és elemzője (maga is szentelt már könyvet a témának) ezúttal egy – ha tetszik – szubjektív összeállítással tiszteleg a színészkirály emléke előtt. (A ha tetszik azt jelenti az előző mondatban, hogy azért a megjelent kötet nem tükrözi száz százalékig a szerzői szándékot.
Mert a hosszú évek óta készülődő összeállítás maga is kalandos sorsot járt be: voltak szerzők, voltak jogutódok és jogutódlanok, akik ezért vagy azért – például, mert más is szerepel benne – nem járultak hozzá a közléshez, voltak kiadók, akik – külső nyomásra – visszaléptek, volt tehát felfordulás, botrány, haddelhadd, mint Latinovits életében, ha a színész valahol megjelent.
Lám, ez nem változott évtizedekkel a halála után sem.) Mindazonáltal ami megjelent, teljes egész. Van itt minden, vers, emlékezés, kritika, elemzés, interjú, amelyekből végül egy egész emberi sors, egy üstökösszerű színészi pálya bontakozik ki.
Latinovits sorsa ma is több egy művészi sorsnál. Félmúltunk különös jelképe ő.
