A párjuk és a pártjuk
Anna Maria Sigmund osztrák történész már két kötetben prezentálta nekünk a Führer körének asszonyait, szemügyre vehettük az egy napig Frau Hitlerként élő s halálra ítélt Eva Braunt és futó előzményeit, valamint Magda Goebbels, Emmy Göring, Henriette von Schirach és mások portréit a nácizmus és a nárcizmus kajla nászaiban.
A prominensek elébb fogytak el, mint az érdeklődés. Így került sorra most néhány másodrendű nőszemély a Harmadik Birodalomból, például bizonyos Pia nővér, a Vérrend és az 501-es sorszámú náci párttagkönyv birtokosa. (Szerintem udvariasak vagyunk, ha csak elmebetegséggel gyanúsítjuk.) Kedvenc dachaui táborában, ahová lopni járt, a parancsnoki barakkban ki volt rakva a képe „Pia nővér, a legjobb SS-legényünk” felirattal.
Az utcaleányként is hányatott sorsú Pia nővér aztán a Birodalmi Írókamara elnökhelyetteseként palotát, személyzetet, Mercedest, sofőrt, svájci üdülést kapott, Himmler „az én fekete gyöngyömnek” szólította.
Ribbentrop birodalmi külügyminiszter borexporttal kezdte, majd a dúsgazdag pezsgőgyáros Henkel család lányának, a becsvágyó Anneliesének az ágyában kötött ki. Rossznyelvű kortársak szerint a nő kormányozta urát. Von Ribbentrop mégsem járt rosszul: a háború végén 15 tonna (!) aranyat rejtett el a szép Fuschl-kastély közelében. (Amelytől eredeti tulajdonosa nem akart megválni. Ezért csakhamar Dachauba került. Majd az özvegy kapott egy urnát a vonakodó férj hamvaival. A kastélyba pedig beköltözött Ribbentrop néptárs és felesége.)
Végül persze Joachim von Ribbentrop nem járt jól. Nürnbergben kötelet kapott. És az arany sincs meg...
(Anna Maria Sigmund: A nácik asszonyai III. fordította Kornya István. Európa Kiadó.)
