A miskolci rendőrkapitány kijelentése kapcsán

A miskolci rendőrkapitány sokat, sőt túlontúl sokat vitatott kijelentése kapcsán szó esett a statisztikáról is, nevezetesen arról, hogy helyesen tette-e a rendőrség a bűnelkövetők családi és társadalmi hátterének a vizsgálatát. Magyarán: szerepel-e a rendőrségi nyilvántartásba vett személyek adatai között cigány voltukra utaló adat?

Nem értek egyet azzal az állásponttal, amely ezt kifogásolja. A rendőrségnek vizsgálnia kell a bűnözők családi körülményeit, társadalmi hátterét, hiszen azok olyan tényezők, amelyek kihatnak az egyes ember személyiségének a fejlődésére, és magyarázatot adhatnak – többnyire adnak is – magatartásukra. Márpedig a rendőrkapitány által említett bűncselekményeket romák követték el, és biztos vagyok abban, hogy ha tehetős roma családban, rendezett anyagi körülmények között élő kisközösségben nőttek volna fel, akkor a vád alatt állóknak csak egy töredéke kerülne – hogy mikor, azt most hagyjuk – bíróság elé. A statisztika feladata irányt mutatni és célt jelölni olyan feladatok elvégzéséhez, amelyeket statisztikai adatok ismerete nélkül felmérni, olykor felismerni sem lehet. Nem az a hiba, hogy a közmegbecsülésnek örvendő rendőrkapitány a csak a rendőrségre és egyes szakhatóságokra tartozó adatokat felvétette, hanem az, hogy a nyilvánosság elé tárta őket. Hibázott, megrótták. Spongyát rá! – ahogy a régiek mondották.

Az első szabadon választott Országgyűlés alakuló üléséről beszámoló élvezetes írásukban említik a korelnök Kéri Kálmán beszédét, amelyben visszaemlékezik pályafutására. Idézek: Ferenc József katonája is volt, aztán Stromfeld Aurélé a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében, majd IV. Károlyé, továbbá Horthy Miklósé. Sorrendi tévedés, mert előbb IV. Károly volt, és utána következett a Tanácsköztársaság. Sebaj, a baki megbocsátható a már régóta az elíziumi mezőkön sétáló vén hadfinak.

Del Medico Imre
Budapest